Sólyom Jenő: Luther és Magyarország. A reformátor kapcsolata hazánkkal haláláig. Budapest 1933. (A Luther Társaság kiadványai. Új sorozat XII. Luther-tanulmányok II.)
I. BEVEZETÉS.
nem történt, sőt inkább kifejlődtek azok a jelenségek, amelyek alapján fentebbi tételünkhöz jutottunk, — Luther és Magyarország kapcsolatának tárgyi feltételét megtaláltuk. 3. A keresztyénség egyetemessége. Luther és Magyarország egymással kapcsolatba kerülésének volt egy lelki feltétele is: a keresztyénség egyetemességének tudata. Luther, vallási nevelésénél fogva, nem vehette közömbösen a magyar keresztyénség ügyét. Talán már eisenachi tanuló korában gondolatkörébe jutott a távoli Magyarország, mert amikor a wartburgi Erzsébet emléke foglalkoztatta, valószínűleg tudott arról, hogy áhítatos tiszteletének tárgya, az alázatos és áldozó szeretet szentje Magyarországról jött Thüringiába. 20 ) Ennél azonban fontosabb, hogy Magyarország korai érdeklődése Luther iránt nem volt véletlen dolga, hanem a római katolikusság részéről nyert nevelés eredménye. A római katolikusság benső természete, egész szervezete, a teológia, a kegyesség kölcsönhatásának ápolása mind együtt arra nevelte a magyarságot, hogy keresztyénséget ne tekintse kizárólagosan saját ügyének, hanem ellenkezőleg tudja magáról, hogy benső kapcsolatban áll az egész világ igaz keresztyénségével. Noha a XVI. század elején már bomladozott a nyugati népek hatalmas összetartozási tudata, és majdnem teljesen kifejlett a nemzeti öntudat, mégsem szorult annyira háttérbe a keresztyének együvétartozásának gondolata, hogy Luther német volta miatt a magyarság elháríthatta volna magától a reformáció mozgalmát. Különben is a történelem tanúsága szerint még a nemzeti öntudat újkori kifejlődése után sem állott meg a nyugati kultúrhatás folyamata. A korviszonyok ismeretének megtagadása volna azt várni a magyarságtól, hogy a XVI. század elején hirtelen zárkózzék el minden nyugati hatástól. Éppen a római katolikusság volt hordozója annak az eszmének, hogy egy nyelv fűzze össze, hozza egymáshoz közelebb a népeket. A humanizmustól 20 ) H. Grisar S. J., Martin Luthers Leben und sein Werk. 2. A. Freiburg i. Br. 1927. 14. Magyar fordítása Hoitsy Lajos Páltól: L. M. élete. Bp 1929. 18. — Vö. még Otto Scheel, Martin Luther. I. Tübingen 1916. 111k. —• Luther asztali beszélgetéseinek sorában 1537. decemberről ezt olvassuk: Multa dixit. de legenda Sanctae Elizabeth, quae nata fűit anno 1207. disceptantibus de imperio Ottone et Philippo. Vixit autem Elizabeth non ultra 24 annos suae aetatis. Post 5 annos post mortem oanonizata est a Gregorio Nono; do ist sie von vilen leuten angruffen worden, die sie im leben gekand haben. W TB 3, 3653. Vö. W TR 3, 3626.
