Sólyom Jenő: Luther és Magyarország. A reformátor kapcsolata hazánkkal haláláig. Budapest 1933. (A Luther Társaság kiadványai. Új sorozat XII. Luther-tanulmányok II.)
V. A TANÍTVÁNYOK.
feljegyzés található egy magyar diák tanácskéréséről. 289 ) Azon a napon egy magyar némely kétséges dolgokról kérdezősködött Luthertől, idézvén Eck Jánosnak a lutheránusok ellen írt egyik művéből. Először a tisztítótűzről. Luther azt felelte neki, hogy sem Ambrosius, sem Augustinus, sem Hieronymus nem tudott a tisztítótűzről, hanem Gergely tanított valamit arról, látomásoktól megcsalatva, jóllehet Isten megtiltotta, hogy valamit is a szellemektől tudakoljunk, hanem mindent Mózestől és a prófétáktól kell tanulnunk. (Luk. 16, 29.) Ennélfogva e részben semmit sem kell szent Gergelytől elfogadni. Eck és mások Pálnak ezt a helyét: ama nap megmutatja, mivelhogy tűzben jelenik meg stb. (1. Kor. 3, 13.), a tisztítótűzre vonatkoztatják, noha az a hely semmit sem szól a tisztítótűzről, hanem az igazak és az eretnekek jó és rossz tanításáról és életéről. Mert Ariusnak megvolt a maga napja, minden eretneknek meg23») w TR 3> 3 6 95 _ vngarus consuluit Lutherum IMo die studens quidam accessit eum consulturus de quibusdam dubiis, recitans ex locis communibus Ioannis Eccii (Eck: Enchiridion locorum communium adversus Lutheranos 1525.) primo de purgatorio, ubi illud ex patribus probasset. Respondit Lutherus Ambrosium et Augustinum neque Hieronymum quidquam de purgatorio sentire, sed Gregorium visionibus deceptum aliquid docuisse de purgatorio, cum tarnen Deus prohiberet nihil esse a Spiritibus explorandum, sed a Mose et prophetis; ideo in hac parte nihil esse Divo Gregorio tribuendum: Eccius et alii hunc locum Pauli ad Corinthios: Dies autem etc., de purgatorio intelligunt, cum tarnen locus ille nihil dicat de purgatorio, sed de doctrina et vita bona et mala piorum et haereticorum. Nam Arrius habuit suum diem, omnes haeretici habuerunt suum diem et iudicium; ignis autem fidei declaravit, sicut extremus dies omnia declarabit. Summa, Deus in suo verbo d'uas nobis proposuit vias: salutem per fidem, damnationem per incredulitatem. Nihil mentionis facit de purgatorio. Neque admittendum est purgatórium, quod beneficia et gratiam Christi obscurat. Purgatórium quidem coram mundo admittendum esset in suo circulo. Altera quaestio de sanetorum interoessione mortuorum, an illi orarent pro nobis? Respondit Lutherus: Permittamus illos orare! Attamen et vita et oratio illorum est nobis ignota; tarnen nos non possumus scire, quomodo mors ipsorum sit vita. Esto obiciatur, quod Sanctus Ambrosius pro Theodosio caesare petierit post mortem; hoc affingitur illi. Esto Augustinus pro matre suo Monica oraverit; nihil tarnen asserit, neque sua scripta vult teneri. nisi sacrae scripturae consenserint, sicut dicit: Nolo me'is scriptis etc. Summa, oportet nos verbo Dei claro adhaerere, non humanis opinionibus. Tert ; a quaestio de libero arbitrio, an homo illud haberet? Respondit Lutherus: Hoc nomen liberum arbitrium od'iosissimum fuil omnibus patribus, quamvis ipsi et nos concedimus Deum homini dedisse liberam voluntatem. Sed hic est quaestio, an illa libertás est in nostris viribus? Man soll es billich heissen voluntatem vert'ibilem, mutabilem, quod Deus in nobis efficit et nos passive facimus, sicut figulus ex massa eadem facere potest vas gloriae aut ignominiae. Ita nostrum liberum arbitrium est passive, non active, quod non consistit in nostris viribus. Deinde iussit illum legere bibliám et Philippi locos commune?.
