Sólyom Jenő: Luther és Magyarország. A reformátor kapcsolata hazánkkal haláláig. Budapest 1933. (A Luther Társaság kiadványai. Új sorozat XII. Luther-tanulmányok II.)
V. A TANÍTVÁNYOK.
Szeverin 1599-ben — talán a Formula Concordiae hatására — polemikus érdekből nem költi helvét hírét. 118 ) Dévai utolsó éveit homály fedi. 1544 elején, működésével megint magára indítja Ferdinánd király figyelmét és üldöző haragját. A királyi parancsból tudjuk, hogy Drágffy Gáspár birtokain s védelme alatt is működött. 119 ) Erdélyben is járt. 120 ) Életét talán mint debreceni lelkész fejezte be, 121 ) de meglehet, hogy külföldön. 122 ) Csak annyit tudunk, hogy még 1545 júniusa előtt meghalt. S halála hírét a Bártfán élő Stockei is csak Melanchthon leveléből tudja meg. 123 ) Dévai nagyságát ellenfeleinek és a reformáció híveinek ítéletéből egyaránt megállapíthatjuk. Szegedi Gergely igyekezete is jellemzi Dévai jelentőségét. S a krakkói magyar bursa anyakönyvében a neve mellé tett megjegyzés szerint Telegdi Miklós őt tudta a lutheri reformáció magyarországi úttörőjének. 124 ) A nép szeretetébe fogadta, a ,,magyar Luther" jelzővel tisztelte meg, és éneket szerzett róla: „Magyar nyelven Mátyás vala a prédikátor." 125 ) A „magyar Luther" nevet bátorságával, az Istenben 118 ) Hypomnema. RMK II. 292. fol. 19k. Bizonyos, hogy tárgyias történelmi megállapításokat ma már nem is várunk Scultetilól. Annál kevésbbé, minthogy szavaiból úgy látszik, neki ez ítéletéhez csupán L-nek az eperjesiekhez írt levele szolgált alapul. De előadása utóbb hitelt talált, és történetíróink meg ma is hatása alatt állanak, anélkül, hogy tudnák, kinek a nézetét veszik át bírálat nélkül. — A leggyakrabban Xylanderre történt hivatkozás; feljegyzését idézi Klein i. m. 105. lap 75 ) j. a szepességi huszonnégy királyi plébános társulatának jegyzőkönyvéből, a 208. lapról. De Xylander István 1572—1619. élt {Klein i. m. I. 476kk), és 1611—1615. volt a confraternitas seniora (ETE 2, 424. j.). Közlése tehát elsőrendű forrásnak semmiképpen sem tekinthető, még Scultetiénkl is későbbi, sőt valószínű, hogy attól való. lln ) ETE 4, 340. 12 °) ETE 4, 338. ///. Révész 14. 6 ) j. 121 ) Carolus Wagner, Analecta Soepusii. II. Viennae 1774. lkk: Excerpta ex chronicis Scepusiensibus seu Leutschoviensibus. 15: ...der dritte, der in Ungarn die Aug&burgische Confession aus zupreiten anfieng, war Mathias Devai Hungarus, et Pastor Debrecinensis Ecclesiae. — Klein i. m. 104. Id. Révész 53k. ///. Révész 15. 122 ) Ábel i. közi. Thury i. c. Révész, M. orsz. prot. tört. 16. m ) MPrEtAt XI, 61: Tunc enim omnino sperabam illud tempus iam advenisse, quo ex huius vite erumnis in eum coetum migraturus essem, in quo Mathiam nostrum iam versari scribis, et audire prophetas et apostolos disserentes de regno fllii Dei, multo iucundius atque perfeccius, quam pro captu nostrarum primiciarum. Vö. az előbbi j-t. m ) ETE 1, 535: NB. Hic Mathias pestem Lutheranam Vngaris inuexit, homo peccati et filius perdicionis. Viszont Kálmáncsehi Márton és Székely István neve mellé jegyezte meg Telegdi azt, hogy szakramentáriusok voltak! ETE 1, 536. 12 °) Bornemissza Péter Énekeskönrjve, RMK I. 195. 63. levél. (Hibásan XLIII. nyomtatva.)
