Sólyom Jenő: Luther és Magyarország. A reformátor kapcsolata hazánkkal haláláig. Budapest 1933. (A Luther Társaság kiadványai. Új sorozat XII. Luther-tanulmányok II.)
V. A TANÍTVÁNYOK.
lasztottságuknak belső bizonysága a hit, a bizodalom Krisztusban. 79 ) Ezért ismernünk szükséges az Isten akaratát: „minket üdvözíteni akar csak az ű fiának általa, ez akaratjáról szól a Szentírás, Istennek ez akaratját prédikáltatta a mi Urunk". 80 ) Az evangéliom hirdeti, hogy Jézus Krisztus elégtételünk, közbenjárónk Atyja előtt. Ne töprengjünk tehát Isten elrejtett akaratán. Elég, ha ismerjük Isten akaratát az igében. Isten ígérete üdvösségünkről egyetemes, tehát mikor Krisztusban hiszünk, nyugodtak lehetünk elrendeltetésünk felől. 81 ) Üdvösségünknek külső bizonysága pedig három dolog: „kereszt azaz nyomorúság, a hitnek pecsétéi" és a harmadik: „ha életedben jámbor vagy, ha jámborságodban nem bízol, ha mindent Isten tisztességére, atyádfiának előmentére akarsz cselekedni.. ." 82 ) A hit jelei a keresztség és a „végvacsora", Krisztus testének és vérének hozzánk vétele —; ezek Krisztustól arra szereztettek, hogy általuk az Isten ígéretében, bűneink bocsánatában és az örök életben bizonyosak legyünk. 83 ) Dévai maga nem rendszerezte tanítását. Ennek az a magyarázata, hogy minden iratának külön, időszerű oka és célja volt. Latin könyve vitatkozás Szegedi Gergellyel, illetőleg Faber Jánossal; kátéja pedig állandóan kénytelen tekintettel lenni a katolikus vallásra, a keresztyén hit és élet reformálatlan felfogására. Dévai feltűnő mértékben foglalkozik a szentek segítségül hívásának gyakorlatával. Már 1531-ben a „szentek aluvásáról" ír; és minden vonatkozásban kitér a kérdésre: lehet-e, szabad-e a szentekben bízni és hozzájuk fohászkodni. Ebben kétségtelenül részük volt éppen a magyar katolikus keresztyénség hagyományainak. Azt az erős hangot tekintve, amellyel Dévai a szentekben és a Szűz Máriában való bizakodásról szól, érdekes párhuzamot látunk Luther és Dévai irodalmi s reformációi működésének kezdetében. Luthert a búcsú erejében való bizakodás tapasztalata indítja arra, hogy felemelje szavát a keresztyén hit tisztasága érdekében. A búcsúk története teljesen megmagyarázza, miért lett éppen a búcsú az egyházjavítás kiindulópontja; Németországot ugyanis különösen elárasztotta a sok búcsú és búcsúlevél, a római udvar 79 ) Disputatio rl. Káté 93. 80 ) Káté 23. 81 ) Disputatio q4 s köv. Káté 21.kk. 82 ) Káté 94. Disputatio r2. 83 ) Az oldozat felöl ingadozik, hogy a hit pecséte-e, de végeredményben így ítél: „hitnek jelének nem igen mondhatnók, de mondhatatlan szükség minekünk az oldozat". Káté 108. Tehát Dévai tanításában nem dogmatikai meggyőződésből szerepel néhol harmadik szentségként az oldozat.
