Sólyom Jenő: Luther és Magyarország. A reformátor kapcsolata hazánkkal haláláig. Budapest 1933. (A Luther Társaság kiadványai. Új sorozat XII. Luther-tanulmányok II.)
IV. A TÖRÖK-KÉRDÉS.
Névtelen műve. Hilscher Zoltán szerint már a Vom Kriege wider die Türken című műben is kimutatható hatása; ez terelte Luther érdeklődését a török-kérdés vallási oldalára. 86 ) Luther még Coburgban —• az ágostai vallástétel idején — is erősen buzgólkodott a török ellen. Egyik Melanchthonhoz írt levelében kifejezi óhajtását, hogy kiáltása meghallgattassék. 87 ) Itt fordítja le Ezékiel könyve 38. és 39. részét. E fordítást mindjárt ki is adta. Az itt szereplő Góg-Magóg szerinte a török. Az irattal a bevezetés szerint vigasztalja és javulásra, továbbá szorgalmas, komoly imádkozásra inti övéit. 88 ) Miközben e buzdító iratokat közzéteszi, a levelek és asztali beszélgetések bizonysága szerint szűnös-szüntelen hirdeti tovább, hogy a török Isten büntetése rajtunk; minduntalan hangsúlyozza: a siker a török ellen csak akkor lesz meg, ha Isten velünk van; ezért folyton unszol, hogy imádkozzunk a török ellen. 80 ) Egyébként azon a kisebb jelentőségű előszón kívül, mely tollából 1532-ben Brenz János Huszonkét homiliája elé került, 90 ) néhány évig eltűnt irodalmi munkásságából a török-kérdés. Ez időben Németország sem törődött sokat a mohamedán veszedelemmel. 1537-ben mindössze annyiban nyilatkozik, hogy széljegyzettel és utószóval kiadja III. Pál pápa bulláját a török elleni búcsúkról. 91 ) Főleg az a széljegyzete érdekes, amely a pápáról ezt mondja: „ ... ha nem vetette volna el a viszályok magvát a királyok és fejedelmek közé, a törököt ma hírből sem ismernők". 92 ) Mihelyt azonban felújult a németek érdeklődése a török-kérdés iránt, Luther is tollhoz nyúlt, 1541-ben. Erre a választófejedelem utasítása is indította. A szász választó ugyanis 1541 nyarán elrendelte, hogy hívják fel könyörgésre a népet a török veszedelem miatt. 93 ) Ez Luther utolsó nagyszabású irata a török ügyében. Címe: Intés imádkozásra a török ellen?*) Teljes mértékben érvényesül benne az a felfogása, hogy mindenekfelett való kötelesség bűneink meg 86 ) Kézirati tanulmány. ) E 7 303. 88 ) Das' XXXVIII. und XXXIX. Gapitel Hesechiel vom Gog. W 30/11, (220) 223. 89 ) Pl. E 7, 173. 174. 176. 9, 217. W TR 1, 332. 673. 906. 90 ) Homiliae viginti duae sub ineursionem Turcarum in Germaniam ad populum dictae. W 30/111, (533) 536. 91 ) Bulla papae Pauli tértid de indulgentiis contra Turcam mit Nachwort und Randglossen Luthers. W 50, (111) 113. 92 ) W 50, 113, 22 glossa: Id est Papa, qui nisi seminasset super (j.: lies desuper) inter Reges et Principes discordias, Turcae nomen hodie nihil esset. 93 ) E 14, 69k. 94 ) Vermahnung zum Gebet wider den Türken. W 51, (577) 585.
