Jánossy Lajos: Az evangélikus liturgia megújhodása történeti és elvi alapon. Budapest 1932.

I. RÉSZ. A liturgia kialakulása és története - 10. §. Luther és a reformáció jelentősége az egyház istentiszteleti életére

86 Graduale a halleluja-val.

26

0) 8. Salutatio. 9. Evangelium,"

0) amelynek a felolvasása, illetve éneklése — miként a római misében — Luther evangélikus miséjében is a legnagyobb ünnepélyességgel történt. 27

1) 10. Symbolum Nicaenum. — A Credo után következhetik az istentisztelet rendjében az anyanyelven mondott prédikáció. Sokkal megfelelőbbnek gondolja azonban Luther a mise előtti prédikálást: ,,Quod Euangelion sit vox elamans in deserto et vocans ad fidem infideles, Missa vero sit usus ipse Euangelii et communio mensas Domini"."

7

2) Mivel pedig a római misében, a hitEpistolis Pauli legantur, in quibus íides docetur, sed potissimum morales et exhortatoriae". — Clemen i. m. 28. o. 26

9) A reformátor a halleluját az egész egyházi éven át — még böjtben, sőt a nagyhéten is! — énekeltetni akarja a misében: „Alleluja enim vox perpetua est Ecclesiae, sicut perpetua est memoria passionis et victoriae eius". — Clemen i. m. 29. o. — Nem gondol azonban arra, hogy éppen az üdv-tények szüntelenül megújuló átélése szempontjából is milyen nagy jelentősége van — ebben a vonatkozásban is — a de tempore-eÍv érvényesülésének. A Formula Missae-ben Luther a legminimálisabbra csökkenti az ünnepi sequentiák számát. Csak a karácsonyi Grates nunc omnes-1 és a pünkösdi sequentiákat említi. — A sequentiák korlátozásával a reformátor megelőzte Rómát. A római missale keretén belül ugyanis csak 1570-ben következik be a sequentiák ugyancsak alapos megrostálása. 2

7°) Az anyanyelvű misék megvalósulása esetére szükségesnek véli Luther a perikopák általános revízióját. — Clemen i. m. 28. — Egyelőre azonban megelégszik az anyanyelven mondott prédikációval. 27

1) A Formula Missae egészen meghagyja a római misének az evangélium felolvasásánál használt szertartásait: „Ubi nec candelas neque thuriücationem prohibemus!" — A gyertyákon a mise kezdetétől az oltáron égő 6 viaszgyertyán kívüli, újabb gyertyákat kell értenünk. — V. ö. Fendt i. m. 115. o. 27

2) Clemen i. m. 29. o. — A reformáció első éveinek, első nemzedékének sajátos körülményeiből érthető, hogy — amikor a romanismus-ból kellett az evangélium népévé meghódítania és nevelnie az embereket — a prédikációnak csakis misszionáló, illetve pedagógiai jellege nyer hangsúlyozást. V. ö. Fendt i. m. 115. o. — Nagy tévedés volna azonban egyedül ebből a szempontból tekintenünk Luther liturgikus munkásságát. V. ö. idevonatkozóan Jacoby: Die Liturgik der Reformatoren, I : 147. o. és Graff: Geschichte der Auflösung der alten gotlesdienstlichen Formen in der evangelischen Kirche Deutschlands c. művének 2. és 5. o. Fendt könyvéről szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy művét — bármennyire értékes és nagy gonddal megválogatott történeti anyagot gyűjtött is össze — a liturgikus fejlődés értékelésére, illetve a reformáció liturgikus jelentőségének megállapítására vonatkozó következtetéseiben csaknem egészen hasznavehetetlennek kell tekintenünk. A keresztyén evangélikus istentiszteleti élet problémáit nem lehet az egyetlen értékmérőként szerepeltetett varázs-igével, a „Besitzerstimmung", „Besitzerfreudigkeit des urchristlichen Geistes" mesterkélt hangsúlyozásával megoldani, amelyben pedig Fendt — a római „Sache"