Jánossy Lajos: Az evangélikus liturgia megújhodása történeti és elvi alapon. Budapest 1932.
I. RÉSZ. A liturgia kialakulása és története - 10. §. Luther és a reformáció jelentősége az egyház istentiszteleti életére
76 az Isten szolgája az anyaszentegyháznak a régi, apostoli evangélium hittapasztalatával a Szentlélek vezérlete alatt történő megújhodásában. Minthogy a középkor eltévelyedése legdöbbenetesebben az Úrvacsora szentségével űzött visszaélésekben nyilatkozott meg, érthető, hogy a reformátor és a reformáció munkája ebben a vonatkozásban döntő jelentőségűvé lett az egyház istentiszteleti életére. Tárgyunk összefüggésében nem lehet feladatunk Luther úrvacsorai tanrendszerének, illetve a (lutheri) reformáció ilyen irányú tan-alkotásának dogmatörténeti vizsgálata és értékelése, 22 8) hanem arra kell szorítkoznunk, hogy legfőbb vonásaiban, tényleges eredményeiben megismerjük a „sola gratia — sola fide" hittapasztalatának következményeit, amint ezek az eredeti keresztyén sacramentalismusnak Róma „babiloni fogságából" való megszabadulásában és az evangélikus liturgikus élet kialakulásában jelentkeznek. Luthernek, ennek az ízig-vérig szerzetes-papnak az életében természetesen igen jelentős helyet foglalt el a mise-áldozat. Megszámlálhatatlanul sokszor végezte ő a római mise-kánon szerint a szent szolgálatot, még pedig állandóan szinte önsanyargató lelkiismeretességgel. Tudjuk, hogy első miséje alkalmával csaknem elmenekült az oltártól, annyira megrendítette a szent hivatal méltósága: Isten színének közvetlen közelségében szolgálni, Krisztus szentséges testét és vérét kezével illetni. Abban a kegyelemben részesítette az Úr hűséges szolgáját, hogy kezdettől fogva — szent harcban elégő életének minden változásán keresztül — mindvégig megőrizhette Isten tikainak sáfára a keresztyénség igazi erejét: az oltár szentsége Luther számára — az ősi keresztyénséggel azonos lelkülettel — mysterium tremendum. Mivel a középkor római mise-áldozati rendszerében jóformán megsemmisült az oltári szentség igazi communiojellege, ennek a visszaszerzését hirdeti már 1518-ban „De digna praeparatione cordis pro suscipiendo sacramento eucharistiae" című prédikációjában, 22 9) amelyben a Ataőax'íj hasonlata a sok gabonaszemből egjr tésztává lett ostyáról az 22 8) Lásd ezt részletesen Seeberg i. m. IV : 1., 85. és 86. §-ban. — A következőkre nézve figyelmet érdemelnek Th. Harnack: Luthers Theologie című kétkötetes, valóban klasszikus művének tárgyunkra vonatkozó megállapításai is, — különösen pedig Sommerlath: Der Sinn des Abendmahls címen megjelent tanulmánya. 22 B) W. II : 325. és köv. — V. ö. Graebke: Die Konstruktion der Abendmahlslehre Luthers c. tanulmányában a 16. és köv. o.
