Jánossy Lajos: Az evangélikus liturgia megújhodása történeti és elvi alapon. Budapest 1932.
I. RÉSZ. A liturgia kialakulása és története - 7. §. Az oltári szentség tartalmi gazdagságának jelentősége a liturgia fejlődésére
31 gozzák a liturgiának már a III. században kialakult egyes részeit. Minden munkába áll a nagy művön. A görög lélek mélysége és Rómának szinte páratlan formai készsége egyesülten szolgál a Xs!/toopYÍa"-nak. A szent munka újabb és újabb kincseket hoz elő az egy evangéliumból. Kelet és nyugat különböző lelki kultúrája, az egyház élet-küzdelmei, dogma-alkotása, 8 7) mindmind folytonosan építi, gazdagítja és alakítja a liturgiát, amelyen formai szempontból is egyre tökéletesebb tisztasággal, színes gazdagságban zeng végig az isteni dráma, hogy keleten inkább a teremtés és megváltás művének a misztériumát, nyugaton pedig inkább annak szüntelenül megújuló realitását hirdesse és így éljen az egyház liturgiájában minden idő híveivel a próféta, főpap és király: Jézus Krisztus. 7. §. Az oltári szentség tartalmi gazdagságának jelentősége a liturgia fejlődésére. Már az egyház istentiszteleti életének legelső megnyilvánulásai is bőséges bizonyságát szolgáltatták az Úr szent vacsorája liturgikus jelentőségének. Az apostolok nyomdokain haladó első századok liturgikus fejlődése pedig ugyancsak kétségtelenül igazolhatta annak az állításnak megdönthetetlen igazságát, hogy az egyház liturgiájának a szíve, éltető forrása: az Úrvacsora szentsége. Egészen természetes tehát, hogy a liturgia további fejlődését is az oltári szentség szabja meg. Az egyház hittapasztalatával, a dogmatikus fejlődéssel párhuzamosan az oltári szentség kibeszélhetetlen tartalmi gazdagságának egyik vagy másik mozzanata fokozottabb hangsúlyozást nyer és ezzel együtt — a belső, tartalmi alakulás hatásaként — mindig azonnal jelentkezik a liturgia megfelelő külső fejlődése is. A liturgia igazi megértése teszi tehát szükségessé, hogy a lehetőség szerint részletesen foglalkozzunk az oltári szentség tartalmi gazdagságának a liturgia további alakulására is olyan nagy jelentőségűvé lett egyes mozzanataival, amelyeket az aj euxaptcma, b) jiosnjpiov, c) xoLvcúvta, d) áva|AV7] nie, és e) íbaía néven jelöl meg az egyház liturgikus szóhasználata. 8 8) 8 7) Gondoljunk például az eretnekségekkel vívott harcok során megszövegezett christologiai és szentháromsági dogmák liturgikus hatásaira: a formulázott cmio-nak az egyház liturgiájában való meghonosodására és az (ótestamentumi zsoltár-énekek befejezésére használatba vett) ú. n. kis doxologia liturgikus térfoglalására. 8 8) V. ö. Drilioth i. m. 45—121. o.
