Jánossy Lajos: Az evangélikus liturgia megújhodása történeti és elvi alapon. Budapest 1932.
I. RÉSZ. A liturgia kialakulása és története - 12. §. Magyar viszonyaink
150 alkotta a liturgikus élet csúcspontját, ez tette igazán teljessé a liturgikus életet. A középkori latin misének (a materiális áldozat „vallásosságával" bármiképen kapcsolatban levő) idegen elemeitől való megtisztítása folytán jön létre nálunk is a verbum et sacramentum felbonthatatlan összetartozását hirdető és teljességét a sacramentalis communio-ban elérő magyar evangélikus liturgia. 44 9) A XVI. század töredékszerű emlékein kívül különösen két jelentős iratból ismerhetjük meg hazánkban a reformáció első és második nemzedékének evangélikus liturgiáját: az egyik a boroszlói-kódex liturgiája, amely a Szegedi Gergely énekesikönyve után van beillesztve 45 0) és minden valószínűség szerint a század hatvanas éveiből való, — a másik pedig már nyomtatvány ugyan, de mégis korábbi, a Helten Gáspár 1550ből való agendájáncik első kiadásában szereplő liturgia.*' 1) Mindegyik — és velük együtt minden bizonnyal a többi, kisebb-nagyobb területen használt magyar liturgia, amelyek között csak lényegtelen, inkább stiláris különbségek lehettek — igazi evangélikus liturgia és a (lutheri) reformáció lelkületét tisztán és sértetlenül tükröző istentiszteleti rendet ad: 1. az ősi introitus (tehát: psalmus, versus, kis glória, majd a psalmus mint antifona ismételve, — a pap és a kar, illetve a templomi gyülekezet között váltakozó énekkel); 2. confiteor és kyrie; 3. glória in excelsis az et in terra-val és a laudamus Te-\e\ (P.: „üuezeseg magassagban Istennek!" — Resp. (énekkar): ,,Es ez felden bekesseg es io akarat embereknek!" — Kar (illetve a gyülekezet is: „diczerunk teged áldunk teged imádunk teged diezőitunk teged. Halakat adunk teneked az te nag duezósegedért. Wr Isten menniei kirali attia mindenható vr istennek egetlen eg fia Jesus Christus. Vr Istennek ba44 B) Liturgikus életünk gazdagságát bizonyítják a nép kezébe adolt énekeskönyveink is, amelyek (a tévesen korálnak nevezett) egyházi népdalokon kívül igen sok liturgikus éneket is tartalmaznak, méltán nevezték tehát őket graduáloknak — A litániák, kyrie, glória, agnus dei, valamint az introitusok és antifonák élő értékei voltak a magyar evangélikus kegyességnek V. ö. Payr i. m. 782. o. 45 0) V. ö. Sörös i. m. 155. o. 48 1) V. ö. Payr i. m. 768. o. — A Huszár Gál 1574-ből való graduáljában található istentiszteleti rend nem sorozható (amint ezt Payr i. m. 769—770. o. teszi) a tulajdonképeni (teljes) liturgiák közé, mert az nem más, mint a reformáció után is megtartott ősegyházi (matutina-laudes) reggeli istentisztelet rendje [a) csendes credo és Mi Ayánlc után deus in adjutorium és invitatorium, b) psalmodia, c) hymnus, d) capitulum [lectio] responsoriummal, e) canticum [ünnepen: Te Deum, egyébként: Benedictus Deus Israel...] f) praeces, g) collecta, h) salutatio, i) benedicamus). Ez a reggeli istentisztelet nem ismeri a prédikációt és természetesen nélkülözi az Ürvacsora szentségéi is, amely a délelőtti főistentiszteletnek állandó, szerves része.
