Fábián Imre: Sántha Károly, a költő pap, 1840-1928. Budapest 1931.
Költemények és énekek - Karácsonykor
45 Karácsonykor. Zendiilj magasztos, angyalajkú ének: Dicsőség legyen a menny Istenének, Jóakarat az emberek szívébe’ S a földön béke! Kondulj harangszó, hívogass imára: Ma született a szeretet királya! Térd meghajoljon, szív hálát dobogjon, Neki hódoljon! Ragyogj fel csillag, szép hajnali csillag, Melynek sugári üdvösségre hívnak; A nap közelget, oszlik már az éjjel. Fény űzi széjjel. A szent próféták ígérete hétölt: Krisztusban újjászületik az ég s föld, A teremtettség maga is felsóhajt, Váltságot óhajt. Korhadt fa volt az ó-világ, szúette, Immár a fejsze gyökerére vetve. Szelíd olajfa nő, hajt már az ága, A hit virága. A tűz meggerjedt, nem alszik ki többé, Napként világít s melegít örökké; Szeretet lángja ég szelíden, áldón Egész világon. Fel, Krisztus népe, fel, buzgó imára, Égig hasson ma az öröm, a hála. Legyen istennek, kit imád a föld s ég, Örök dicsőség.
