Fábián Imre: Sántha Károly, a költő pap, 1840-1928. Budapest 1931.

Költemények és énekek - Apostol

Jöjj Magad, jöjj! S alkoss új világot, Óh, te tövis-koronás Király!

Áldott a szív, sírjaiglan áldott,

Hol jó lelked hű szállást talál.

Te mosod meg tiszta hófehérre Bűn szennyétől a szegény szívet, Tévelygőnek te mutatsz az égre,

S meggyógyítod, ki Hozzád siet.

Jöjj, óh Jézus! Porba hullva kérünk! Jöjj s gyógyíts, mert a világ beteg; Hogyha nem Te vagy a mi vezérünk, Elfogy a hit és a szeretet.

Elfogy minden: áldás, üdv és béke, Síron innen és túl a síron,

Óh ihless meg, szent idők emléke,

S ülj pünkösdöt, óh magyar Sión.

Apostol.

VIegvan-e még pünkösdi lelked,

S pünkösdi nyelved, óh világ? Csattog-e még galamb feletted? Hevít-e még a régi láng?

Jer szállj le Szentlélek, galambja, Ki vagy a tiszta szeretet! Szentlélek tűznyelvű harangja, Imára hívjad népedet!

Óh zúgó szélnek zendülése,

Te titkos, csodás fuvalom, —

Óh szent igének csendülése,

Te földöntúli hatalom:

A kerek föld minden határán Ihlessetek, harsogjatok,

S a pusztaságnak éjszakáján Ama dicső nap felragyog.