Fábián Imre: Sántha Károly, a költő pap, 1840-1928. Budapest 1931.
Életrajz - A munkamezőn
8 léleknek még inkább szüksége van orvosra, mint a beteg testnek, a lelkészi pályát választotta. Bizonyosra vehetjük egyébként — ismerve édesanyja lelkivilágát — hogy ebben a pályaválasztásban nem csekély része volt az édesanya vágyának, imádságának, valamint Czékus István tanácsának. A budapesti közös protestáns theológiára került, ahol Ballagi Mór, Török Pál, Há- berern Jonathán, valamint Székács József, az „ország papja“ voltak szerető és szeretett tanárai. E nagynevű tanárok és a közös theológián eltöltött idők olyan mély hatással voltak Sántha Károly lelkületére, hogy nála a két egyház testvéri együttműködésének, sőt uniójának lelkesebb híve nem akadt. Még nyugalmazott lelkész korában is többször kifejezést adott az unió megvalósítására irányuló óhajának. Költői tehetségének kifejlődése és felfedezése szempontjából sem volt közömbös reá a budapesten eltöltött idő. Kiváló férfiak közül többen felismerték az ifjú szép költői tehetségét és a költészettel való foglalkozásra buzdították, különösképen Székács József, Szász Károly és Karsay Sándor püspökök. Mind gyakrabban megjelenő költeményei rövidesen ismertté tették Sántha Károly nevét az irodalmi körökben. Székács József egyízben Arany Jánosnak is bemutatta a szép tehetségű ifjút. Képzelhető, hogy Arany kézszorítása és buzdító szavai milyen hatással voltak a nagy költőn mély tisztelettel csüggő ifjú poétára. A munkamezőn. Tanulmányait befejezvén, 1866-ban lelkésszé avatták és Sárszentlőrincre került káplánnak. Egy év múlva már a szomszédos Tolnanémedi gyülekezete hívta meg a fiatal káplánt lelkipásztorául. 1868- ban pedig már a tekintélyesebb sandi gyülekezet kö
