Wiczián Dezső: Luther előadói munkássága (Budapest, 1930)

Függelék

természetesen az úrvacsorai iratoktól és a De servo arbitriotól) melanchthoni szellemmel vannak áthatva, amely Luther eredeti gondolatainak megrövidítését jelenti. Ilyenformán egyelőre óvatosnak kell lennünk pl. Theodosius Harnack évtizedek után legutóbb újból kiadott klasszikus munkájával szemben is (Luthers Theologie, 2 köt., 1927; először 1862/1885), amelynek főforrásai éppen ezek az iratok. Ennek a kérdésnek végleges tisztázása az újabb Lutherkutatásnak egyik legfontosabb feladata s ez nem lehetséges Melanchthon külön beható tanulmányozása nélkül, ami az ő theologiájának sajátosságát és a reformációban való szerepét is végleg tisztázná. A Luther-tanulmányozást tehát ki kell egészítenie az eddig elhanyagolt Melanchthon-kutatásnak. Ennek külön érdekességű része Luther és Melanchthon bibliai előadásainak összehasonlítása úgy az exegetikai módszer, mint a theologiai tartalom szempontjából. Szinte fölösleges hangsúlyozni, hogy ez a kérdés magyar szempontból is milyen rendkívül fontos, mert hiszen a magyarországi reformáció kezdeteinek főproblémája ugyancsak Luther, illetve Melanchthon hatásának a kérdése.