Wiczián Dezső: Luther előadói munkássága (Budapest, 1930)
II. LUTHER ELŐADÁSAIVAL KAPCSOLATOS PRO-BLÉMÁK - 2. Luther reformátori fejlődése
s ez megnyugtatta felzaklatott lelkét és lelkiismeretét, hogy tudniillik Isten éppen a bűnös emberen könyörül meg s nem azon, aki valamilyen különös jótett által érdemet vélt szerezni arra, hogy Isten megbocsátó kegyelmét vele szemben gyakorolja. Luther új ismeretének konzekvenciáit theologiai vonatkozásban sem habozott levonni, bár e téren még sokáig kellett küzdenie az átvett s az ő gondolkozásában is meggyökeresedett örökséggel. A római levélről tartott előadásának egyik nevezetes helyén, ahol Isten s a bűnös viszonyát a megigazulásban az orvos és beteg viszonyával hasonlítja össze, egy személyes természetű megjegyzésben mutat rá a bűnbánati gyakorlat nagy hibájára, mely azt a hitet kelti a bűnösben, hogy a bűnbánati cselekedetek végrehajtásával megszabadul bűneitől s így lesz igazzá Isten előtt („ego stultus non potui intelligere, quomodo me peccatorem similem ceteris deberem reputare et ita nemini me preferre, cum essem contritus et confessus; tunc enim omnia ablata putabam et evacuata, etiam intrinsece" — én balga nem tudtam megérteni, miért kell magamat másokhoz hasonló bűnösnek tartanom és senkinél különbnek, holott töredelmesen meggyóntam; azt gondoltam ugyanis, hogy akkor minden — tudniillik bűn — elvétetett és eltöröltetett, még bensőmben is) ; ennek a felfogásnak Aristoteles alapján álló skolasztikus képviselőit a nem éppen hízelgő „stulti" és „Sawtheologen" jelzőkkel illeti. 225 De már zsoltárelőadásában is kikel Aristoteles és követői ellen, akik azt vallják: operando iusta iusti efficimur. 228 Akik a saját cselekedeteik alapján akarnak megigazulni, azokat ezentúl a „iustitiarii" vagy ,.hypocritac" terminus technicus-okkal jelöli meg. Íme, új megismerése tehát már olyan következményekkel jár, hogy a katholikus egyház tanának elismert hirdetőit a legélesebben kénytelen elítélni. Természetes, hogy Luther azért a téves felfogást nem azonosítja magával a római egyházzal, hanem az ellentét számára általában az írás és a filozófusok s jogászok ellentéte. 22 7 Ezen a területen Luther kritikája azért mégis csak általános, mert hiszen, bármennyire is világossá lett előtte a lényeg-
