Wiczián Dezső: Luther előadói munkássága (Budapest, 1930)
Jegyzetek
28 1 Justitia enim Dei est causa salutis. Et hic iterum iustitia dei non ea debet accipi, qua ipse iustus est in seipso, sed qua nos ex ipso iustificamur, quod fit per fidem evangelii. Ficker, Röm. 11. 14, 8. skk. 232 w III. 289, 1. skk. (az 51. zsolt.-hoz) : Immo et fides et gratia, quibus hodie iustificamur, non iustificarent nos ex seipsis, nisi pactum dei facérét... In hoc autem ipacto deus est verax et fidelis et sicut promisit, servat. ,a s W IV. 241, 30. w IV. 262, 3. skk.: Hinc recte dicunt (Doctores, quod homini facienti quod in se est, deus infallibiliter dat gratiam, et licet non de condigno sese possit 'ad gratiam praeparare, quia est incomparabilis, tamen bene de congruo propter promissionem istam dei et pactum misericordie stb. 2ar > Ficker, Rom. II. 71, 30.; 91, 1. skk.; 93, 32.; 95,8. — II. 84. 12.: mereamur iustificari (!) ; 132, 20. skk.; 198, 8. sk.; 245, 18. stb. V. ö. W IV. 241, 39.: Et ista fides est^totum opus nostmm et iustitia nostra. — A skolasztika fénykorának kegyelem- és megigazulási tanához 1. Reinh. Seeberg : Lehrbuch der Dogmengesch. III. (1913) 412. skk. 1.; Occam hasonló tanítása u. o. 644. skk. 1.; a szentségtannal kapcsolatban 475. skk. 1. — Továbbá IV. L Die Lehre Luthers, 90. sk. 1. ïS 0 A korai Luther theologiai hovátartozását illetőleg ma úgyszólván teljesen egybehangzó az a megállapítás, hogy Luther occcumis ta volt. C. Stange azonban nem a Biel által közvetített nominalizmust tartja Lutherra nézve elhatározónak, hanem annak Riminii Gergely által képviselt erősen augustinusi válfaját. (C. Stange: Studien zur Theol. Luthers, 1—19. 1.) — Hunzinger (Lutherstudien I.) a zsoltárelőadásban a keresztyénség szellemének mereven ellentmondó újplatonizmüst igyekezett kimutatni. Hunzinger felfogásával a legerőteljesebben helyezkedett szembe O. Scheel (Die Entwicklung Luthers bis zum Abschluss der Vorlesung über den Römerbrief, különösen 164. skk. 1.), aki viszont Luthert teljesen a nominalizmus vonalába állítja be s nem 'akar tudni sem újplatonizmusról, sem misztikáról. — Legújabban E. Seeberg tulajdonít nagyobb jelentőséget az újplatonikus misztikának Luther theologiai gondolkozásában. Szerinte Luther vallásos alapgondolata: Istennek az ellentétben, az ész és látszat ellenére való kinyilatkoztatása az újplatonikus theologia negativa (Dionysius Areopagita) „produktiv 1 félreértéséből" ered. V. ö. Luthers Theologie I. 116., 144., 155. 1. — Tény az, hogy Luther elvétve idézi az Areopagitát (W III. 124., 372.; Ficker, Röm. I. 141., II. 132.; Hirsch—Rückert, Hebr. 114., 184.), tehát ismerte. Meggyőződésünk szerint ez mégsem lehetett Luther theologiai gondolkozásának elsöleges jelentőségű motívuma, hanem sokkal inkább a Seeberg által csak másodsorban említett, de az első javára elhanyagolt körülmény, t. i. Krisztus keresztjének az élménye a maga paradox irracionalitásában, tehát általában a „kereszt theologiája". Az Areopagita újplatonizmusának „produktív félreértése" már csupán ezen az alapon, tehát másodlagos tényezőként jöhet tekintetbe. 23 7 K. Holl, Ges. Aufs. I. 133. 1. Vogelsang i. m. 70 sk. 1. 23N ysf IV. 68, 25. skk.: Ecclesia gallina est sicut et Christus, cuius scapule sunt prelati et directores et protectores pullorum a demonibus ne'devorentur ... Et ita sub prelatis in obedientia permanentes in vera doctrina spem habebunt. Et iste versus pulchre describit brevissimis verbis vitam et Ierarchiam totius
