Wiczián Dezső: Luther-tanulmányok. I. Luther, mint professzor. Budapest 1930. (A Luther-Társaság kiadványai. Új sorozat XII.)

JEGYZETEK

95* nére, hogy egyébként Holl is kiemeli Luthernak a humanizmussal szemben való felsőbbségét. Holl i. m. 568. 1. u,

e Enders I. 142. 1. 187 y 597

? 25. skk.: Utrunque enim tractatori scripturarum necessarium est, magis tarnen spiritus quam lingua. Unde etsi in lingua hebraica non uno loco me videam errasse, metuo tamen, ne pluribus in spiritu erraverim, quanquam mihi conscius non sim, synceram et catholicam fidem a me uspiam laesam. Ehhez későbbi ítélete erről a művéről W TR. V. 5236. sz. (1540ből): Es ist noch eine unreiffe theologia drinne, wiewol der locus de justificatione und wider den bapst trewlich getrieben wirdt. Aber die Hebreische grammatica ist nicht gantz drinnen. ,s

s Seeberg Erich idézett művében (202. 1.) Luther a Biblia betűjéhez való ragaszkodásának motívumát abban látja, hogy ez irracionalitásában leginkább megütközést keltő s ezért kell hozzá ragaszkodnunk. Kétségtelen, hogy Seeberg ezzel Luther kijelentésfogalmával kapcsolatban egy fontos exegetikai momentumra is mutatott rá, mégsem valószínű, hogy Luthernál ez primér motívum lett volna. Hiperbolikus kifejezésekben gazdag paradoxiái leginkább az ellentétes véleményekkel való harcban játszanak nagy szerepet. im« w III. 262, 6. skk.: Sciendum itaque, quod verbum dei triplici modo dicitur et revelatur. Primo a deo patre in sanctis in glória et seipso. Secundo in sanctis in hac vita in spiritu. Tercio -per verbum extemum, et linguam ad aur.es hominum. III. 157, 29.: sicut verbum induit vocem, sic filius dei carnem. 20

0 Ficker, Röm. I. 96. skk. és II. 252. skk. 1. A héberekhez írt levél előadásában különösen a „testimonium"-mal kapcsolatban. Hirsch—Rückert, Hebr. 139, 14. skk., 140, 11.: euangelium nulla via, nisi auditu percipitur stb. 20! ^y JJ 509^ 4

<

: ideo verbum virtutis et gratiae est, simul dum aures pulsat, intus spiritum infundit. Quod si spiritum non infundit, nihil differt audiens a surdo. W III. 256, 5. skk.: Lingua mea, verbum meum foris prolatum,... est calamus et instrumentum illius, qui intus velocissime docet... Nam sicut homo lingua utitur sicut instrumento, quo fundat et formet verba, ita Dsus utitur verbis nostris, sive sint Euangelia sive prophetie, tanquam instrumentis, in quibus ipse viva verba in cordibus seribit. 258, 38.: Quia ubicunque predicatur verbum spiritus, sine fructu non predicatur. Hirsch—Rückert, Hebr. 207, 17. sk. V. ö. ehhez egyik asztali beszédét W TR III. 3868. sz. (671. 1.): Ita ego certus sum conscendens in suggestum predicaturus et lecturus, quod non est meum verbum, sed lingua mea sit calamus seribae velociter seribentis. Deus enim loquitur in sanctis prophetis et viris Dei. 202 w TR III. 3797. sz.: Ego vellem omnes meos libros extinctos, ut tantum sacrae literae in biblia diligenter legerentur. V. ö. német műveinek 1539-i wittenbergi kiadásához írt előszavát W L. 657. sk. 1. W TR IV. 4691. sz.: Ego iuvenis me assuefeci ad bibliám; saepius legendo fiebam localis. Deinde me ad seriben tes contuli. Aber ich musté sie zu letzt alle aus den äugen stellen und mich in der biblia würgen. Nam potius est videre propriis quam alienis oculis. Ideo optarem omnes meos libros sepultos propter exemplum malum. 20

3 V. ö. a 20. lapon mondottakat. Hogy már előadásaiban is nagy szerepet játszott a fordítás kérdése, azt igazolja az Operationesban tett megjegyzése: Ad allegorias non facilis sum, praesertim quando legitimum et proprium illum germanumque sensum