Wiczián Dezső: Luther-tanulmányok. I. Luther, mint professzor. Budapest 1930. (A Luther-Társaság kiadványai. Új sorozat XII.)

JEGYZETEK

101* abominantur. 134, 12. skk.: Nam qui sunt, qui magis odiant tribulari et pati quam pontifices et iuriste? Immo quis magis divitias et glóriás querit? Nemo debet dubitare, quin sit non Christianus, sed Turcus et inimicus Christi, quicunque noluerit tribulari. 24

9 Utalunk Holl és Vogelsang többször idézett tanulmányaira; továbbá Friedrich Wilhelm Schmidt: Der Gottesgedanke in Luthers Römerbriefvorlesung c. tanulmányára (Theol. Stud. u. Krit. 1921. Lutherana III. 117—248. 1.). 26

0 Az előadás publikálását megelőzően Ficker közölt belőle részleteket reformációi jubileumi beszédjében: Luther 1517. (Sehr, d. Ver. f. Reformationsgesch. 130. sz.). 251 Erről az előadásról fennmaradt diákjegyzet, amelyet Schubert adott ki, nyilvánvalóan nagyon hiányosan adja vissza Luther előadását. Így is érdemes volna összehasonlítani az 1519-ben Luther által kiadott kommentárral. 25

2 Lásd fentebb 23. 1. — ^Hirsch—Rückert, Hebr. 119. skk. I. 253 Hirsch—Rückert, Hebr. 100, 17. .Ezután csak HR-rel rövidítjük) ; hasonlóan 1, 10; 20, 16 (?); 80, 7 stb. Pál szerzősége ellen: 8, 14; 12, 13; 216, 9. sk. — Legtöbbnyire csak „apostolus"-t említ, név nélkül. Később Luther tudvalevőleg a levél értékének leszállításával végleg Pál szerzősége ellen foglalt állást. 25

4 E. Seeberg

: Luthers Theologie, 142. 1. 25

5 HR 1, 10. skk.: Notandum in hac epistola quod Paulus gratiam extollit adversus superbiam legális et humanae iustitiae, probans quod sine Christo nec lex nec sacerdotium nec prophetia ... ad salutem satis fuerit .. . omnino igitur solum Christum docendum proponit. 25

0 V. ö. Vogelsang. Die Anfänge von L.-s Christologie, 158. skk., 172. skk. 1. 25

7 HR 101, 23: Cum non sit (t. i. Christus) propheta sed dominus prophetarum, non servus sed filius, non angelus sed deus. — 108, 3: homo Christus sit verus deus. 177, 8; 195, 14. — A Logos-krisztológia nyoma: verbum autem est filius dei, 152, 5. — V. ö. W IV. 248, 20: Christum esse simul Deum et hominem subtiliter deseribit. Krisztus istenemberi egységét nem egyszer a szeplőtelen fogantatással is illusztrálja: HR 106, 12. skk.; 198.; 212, 15. skk. 25H Megjegyzendő, hogy Luther emellett az ember trichotomikus felfogását is vallja: HR 159, 12: Notandum quod homo sicut arca Noe (!) est tricameratus et in tres homines divisus, scilicet sensualem, rationalem, spirituálém! Másutt viszont: corpus seu caro, anima és spiritus, 165, 15. skk. 209, 20. sk. E felfogások eredetére nézve 1. az idézett helyekhez csatolt kritikai apparátust. 25

9 Humanitas enim illa saneta scala est nostra, per quam ascendimus ad deum agnoscendum. HR 102, 29. sk. — Továbbá 103, 2skk.: Igitur qui vult salubriter ascendere ad amorem et cognitionem dei, dimittat regulás humanas et metaphysicas (!) de divinitate cognoscenda et in Christi humanitate seipsum primum exerceat. V. ö. Spalatinnak írt levelét (1519 febr.), Enders I. 416. 1.: Quicunque velit salubriter de Deo cogitare aut speculari, prorsus omnia postponat praeter humanitatem Christi. 6

0 HR 182, 14: Christus homo est ,causa salutis meritoria. 20

1 Glossza Héb. 2, 14-hez: HR 13, 10. 28

2 HR 137. 1.