Wiczián Dezső: Luther-tanulmányok. I. Luther, mint professzor. Budapest 1930. (A Luther-Társaság kiadványai. Új sorozat XII.)
JEGYZETEK
99 23 1 Justitia enim Dei est causa salutis. Et hic iterum iustitia dei non ea debet accipi, qua ipse iustus est in seipso, sed qua nos ex ipso iustificamur, quod fit per fidem evangelii. Ficker, Röm. 11. 14, 8. skk. 232 W III. 289, 1. skk. (az 51. zsolt.-hoz): Immo et ífides et gratia, quibus hodie iustificamur, non iustificarent nos ex seipsis, nisi pactum dei facérét... In hoc autem ipacto deus est verax et fidelis et sicut promisit, servat. >3 3 W IV. 241, 30. •->34 ^ IV. 262, 3. skk.: Hinc recte dicunt !Doctores, quod homiru facienti quod in se est, deus infallibiliter dat gratiam, et licet non de condigno sese possit 'ad gratiam praeparare, quia est incomparabilis, tarnen bene de congruo propter promissionem istam dei et pactum misericordie stb. 23 5 Ficker, Röm. II. 71, 30.; 91, 1. skk.; 93, 132.; 95,8. — II. 84. 12.: mereamur iustificari (!); 132, 20. skk.; 198, 8. sk.; 245, 18. stb. V. ö. W IV. 241, 39.: Et ista fides esVtotum opus nostrum et iustitia nostra. — A skolasztika fénykorának kegyelem- és megigazulási tanához 1. Reinh. Seeberg: Lehrbuch der Dogmengesch. III. (1913) 412. skk. '!.; Occam hasonló tanítása u. o. 644. skk. 1.; a szentségtannal kapcsolatban 475. skk. 1. — Továbbá IV. 1. Die Lehre Luthers. 90. sk. 1. 23 8 A korai Luther theologiai hovátartozását illetőleg ma úgyszólván teljesen egybehangzó az a megállapítás, hogy Luther occamista volt. C. Stange azonban nem a Biel által közvetített nominalizmust tartja Lutherra nézve elhatározónak, hanem annak Riminii Gergely által képviselt erősen augustinusi válfaját. (C. Stange: Studien zur Theol. Luthers, 1—19. 1.) — Hunzinger (Lutherstudien I.) a zsoltárelőadásban a keresztyénség szellemének mereven ellentmondó újplatonizmust igyekezett kimutatni. Hunzinger felfogásával a legerőteljesebben helyezkedett szembe O. Scheel (Die Entwicklung Luthers bis zum Abschluss der Vorlesung über den Römerbrief, különösen 164. skk. 1.), aki viszont Luthert teljesen a nominalizmus vonalába állítja be s nem akar tudni sem újplatonizmusról, sem misztikáról. — Legújabban E. Seeberg tulajdonít nagyobb jelentőséget az újplatonikus misztikának Luther theologiai gondolkozásában. Szerinte Luther vallásos alapgondolata: Istennek az ellentétben, az ész és látszat ellenére való kinyilatkoztatása az újplatonikus theologia negativa (Dionysius Areopagita) „produktiv • félreértéséből" ered. V. ö. Luthers Theologie I. 116., 144., 155. 1. — Tény az, hogy Luther elvétve idézi az Areopagitát (W III. 124., 372.; Ficker, Röm. I. 141., II. 132.; Hirsch—Rückert, Hebr. 114., 184.), tehát ismerte. Meggyőződésünk szerint ez mégsem lehetett Luther theologiai gondolkozásának elsőleges jelentőségű motívuma, lianem sokkal inkább a Seeberg által csak másodsorban említett, de az első javára elhanyagolt körülmény, t. i. Krisztus keresztjének az élménye a maga paradox irracionalitásában, tehát általában a „kereszt theologiája". Az Areopagita újplatonizmusának „produktív félreértése" már csupán ezen az alapon, tehát másodlagos tényezőként jöhet tekintetbe. 23 7 K. Holl, Ges. Aufs. I. 133. 1. Vogelsang i. m. 70 sk. 1. 23« \y iv, eg ) 25. skk.: Ecclesia gallina est sicut et Christus, cuius scapule sunt prelati et directores et protectores pullorum a dernonibus ne r devorentur ... Et ita sub prelatis in obedientia permanentes in vera doctrina spem habebunt. Et iste versus pulchre describit brevissimis verbis vitam et lerarchiam totius 7*
