Wiczián Dezső: Luther-tanulmányok. I. Luther, mint professzor. Budapest 1930. (A Luther-Társaság kiadványai. Új sorozat XII.)

JEGYZETEK

96* quero, qui in contentione pugnet et fidei eruditionem stabiliat. W V. 75, 2. skk. 20

4 Wilhelm Walther: Luthers Deutsche Bibel, 1917. — Adolf Risch: Luthers Bibelverdeutschung, 1922. 205 Emánuel Hirsch: Luthers deutsche Bibel, 1928., idevonatkozólag különösen a 69. skk. lapokon, — Nem térhetünk ki itt Luther előadásainak prédikációihoz s bibliafordításához való viszonyának bővebb tárgyalására. Ez a kérdés külön s beható tanulmányt igényel, még pedig Luther egyéb, népszerű írásmagyarázó munkáinak tekintetbe vételével, amilyent pedig Luther szintén sokat írt, különösen egyes zsoltárokról; ide tartozik pl. a Mária magyar királynéhoz intézett négy vigasztaló zsoltár magyarázata is. — Luther fordítási, illetve „tolmácsolási", vagyis egyúttal magyarázati elveit bővebben kifejtette 1530 szeptemberében kóburgi ' tartózkodása idején írt „Sendbrief vom Dolmetschen" c. nyilt levelében, 'válaszképen Róm. 3, 28-nak sola fide fordítása miatt ellene intézett támadásokra. Ebből nyilvánvaló, hogy a Biblia egyes szavainak tudományosan is korrekt betűszerinti fordításához ' csak különösen fontos esetekben ragaszkodott, amikor az illető szónak feltétlen megtartását annak különös vallásos tartalma követelte, különben pedig egész 1 fordítását a Lélek tolmácsolásának lehetne mondani. Követelményeit röviden s velősen így fejezi ki: „Ah, es ist dolmetzschen fja nicht eines jglichen kunst, wie di tollen Heiligen meinen. 'Es gehöret dazu ein recht, frum, trew, vleissig, forchtsam, Christlich, geleret, erfarn, geübet hertz." W XXX. 2. r. 640. 1. — Luthernak a Bibliához való viszonyára nézve utalunk még Paul Althaus: Gehorsam und Freiheit in Luthers Stellung 'zur Bibel c. tanulmányára; újabban megjelent Theol. Aufsätze, 1929. 140. skk. lapjain. 2(1,

1 Eri. jopera latina varii argumenti I. 15. skk, 1. Otto Clemen: Luthers Werke in Auswahl, 4. k. 421. skk. 1. 2,1

7 Az előszónak ezt a részét fontossága miatt részletesen idézzük. Eri. op. lat. var. arg. I. 22. skk. 1., Clemen, 4 k. 427. skk. 1.: Interim eo anno iam redieram ad Psalterium denuo interpretandum, fretus eo, quod exercitatior essem, postquam S. Pauli Epistolas ad Romanos, ad Galatas et eam, quae est ad Ebraeos, tractassem in scholis. Miro certe ardore captus fueram cognoscendi Pauli in epistola ad Rom., sed obstiterat hactenus non frigidus circum praecordia sanguis, sed unicum vocabulum, quod est Cap. 1.: Justitia dei revelatur in illo. Oderám enim vocabulum istud „Justitia Dei", quod usu et • consuetudine omnium doctorum doctus eram philosophice intelligere de iustitia '(ut vocant) formali seu 'activa, qua Deus est iustus, et peccatores iniustosque punit... Donec miserente Deo meditabundus dies et noctes connexionem verborum attenderem, nempe: Justitia'Dei revelatur in illo, sicut scriptum est: Justus ex fide vivit, ibi iustitiam Dei coepi intelligere eam, qua iustus dono Dei vivit, nempe ex fide, et-esse hanc sententiam, reveiari per evangelium iustitiam Dei, scilicet passivam, qua nos Deus misericors iustificat per fidem ... Hic me prorsus renatum esse sensi, et apertis portis in ipsum paradisum intrasse... Istis cogitationibus armatior f

actus coepi Psalterium secundo interpretari, stb. sós ytf jy 4007^ sz.: Illud vocabulum iustitia Dei ist in meynem hertzen ein donnerschlag gewest, nam quando in papatu legerem: In iustitia tua libera me,

'item: In veritate tua, mox putabam illám iustitiam vindicantem furorem, scilicet divinae