Wiczián Dezső: Luther-tanulmányok. I. Luther, mint professzor. Budapest 1930. (A Luther-Társaság kiadványai. Új sorozat XII.)

JEGYZETEK

94* arbitrati, si verba tantum teneant, etiam sine spiritu. Sicut et Judei et omnes superbi Scripturas sanctas satis putant esse intelligere et spiritum intelligentie et modum, quo vult intelligi, nihil curant. — Luther azért azt is kívánja, hogy gondolatainkat és érzületünket erőszakkal is hozzá kell alkalmazni az íráshoz: W IV. 353, 38. sk.: Ilii autem insipientes, quia testimonia sua meditantur. Quia Scripture verba torquent in testimonia falsa sue sapientie, qua sapiunt temporalia. Nos autem torquemus nostrum sensum in testimonia dei. 18

8 W IV. 160, a 102. zsolt. 17. verséhez: Hoc verbum Judei ad liter am exponunt de edificio liter ali. Et quare? Quia adhuc sunt in lege. Quod autem idem nos de spirituali exponimus, unde venit? Quia in nova et spiritus lege sumus. 18

7 Sachsenspiegel a 13. században keletkezett német törvénykönyv. W XVIII. 81, 14.: Darumb las man Mose der Juden Sachsenspiegel seyn, und uns Heyden unverworren damit stb. Hasonlóan Genesis prédikációinak előszavában W XXIV. 6. skk. 1. 18

8 H. Preuss 'i. m. 6. 1. Holl is hangsúlyozza ezt idézett tanulmányában. V. ö. E. Seeberg: Luthers Theologie, 69. skk. 1. 18

8 E. Vogelsang

: Die Bedeutung der neuveröffentlichten Hebräerbrief-Vorlesung Luthers, 7. 1. 19

0 Néhány példa a héber levél-előadásból: Hirsch-Rückert, Hebr. 12, 13. skk.; 76, 9.; 103, 10.; 124, 12. stb. 19

1 V. ö. a 153. sz. jegyzetet. 10

2 Enders'I* 88. 1. (1517 márc. Lánghoz): Erasmum nostrum (!) lego, et indies decrescit mihi animus erga eum; piacet quidem quod tarn religiosos quam sacerdotes non minus constanter quam erudite arguit et damnat ' inveteratae hujus et veternosae inscitiae; sed timeo, ne Christum et gratiam Dei non satis promoveat, in qua multo est quam Stapulensis ignorantior: humana praevalent in eo 'plus quam divina. — Enders I. 141. 1. (1518 jan. Spalatinhoz): Quamquam sint quam multa in Erasmo, quae »mihi ad cognitionem Christi longe aliena videantur, si tamen ut theologus, non ut grammaticus loqui debeo. 183 W XVIII. 605, 32.; 606, 29. V. Ö. az I. János levél-előadásból: Erasmus... Nóvum Testamentum transtulit et non sensit. Ubi spiritus donum non est, 'non deprehenditur. W XX. 728. 1. 19

4 Itt utalhatunk Luthernak az úrvacsorai vitákban elfoglalt álláspontjára. Jellemző a strassburgiakhoz 1524 december 15-én írt levelében tett őszinte vallomása arra nézve, hogy egy időben maga is szívesen értelmezte volna a szerzési igéket Karlstadt szerint (hogy t. i. az Úrvacsorában csak kenyér és bor van jelen), mert azzal a pápaságra a legnagyobb ütést mérhette volna: „Aber ich byn gefangen, kan nit eraus, der text ist zu gewalltig da und will sich mit worten nicht lassen aus dem synn reyssen." W XV. 394. 1. Hasonlóan a marburgi kollokviumon, W XXX. 3. r. 137. 1. 18

3 V. ö. Hermann Schlingensiepen: Erasmus als Exeget, Zeitschr. f. Kirchengesch. XLVIII. 1929. 16—57. 1. E. Seeberg: Luthers Theologie, 62. skk. 1. Thienemann Tivadar: Mohács és Erasmus, Minerva 1924. 20. skk. 1. Bizonyos kifogás emelhető Holl értékelése ellen is, aki Luther írásmagyarázatában a legnagyobb jelentőségű haladást abban látja, hogy Luther szerint a történeti emlékben egy személyiség lelki tartalma csapódván le, ennek újra átélése, utánképzése az exegezis tulajdonképeni feladata. Ez Luther sokkal objektívebb alapon nyugvó pneumatikus elvének a humanizmus irányában való gyöngítése, annak elle-