A Tiszai Ág. Hitv. Ev. Egyházkerület Miskolci Jogakadémiájának tanárai: Emlékkönyv az ágostai hitvallás négyszázados évfordulója ünnepére. Miskolc 1930.
Dr. Zsedényi Béla: Hierarchia és kyriarahia a magyarhoni ágostai hitvallású evangélikus egyház alkotmányfejlődésében.
tásának vezetése a püspök kötelességeihez tartozik, s így az egyházkormányzatnak ezen a fokozatán tulajdonképpen hierarchikus túlsúly jelentkezik. A helyzet végeredményében az tehát, hogy a négy egyházkerület közigazgatásának a vezetése a püspökök, tehát a lelkészi elem, az egyházegyetem vezetése pedig az egyetemes felügyelő, tehát a világi elem kezében fut össze. Az egységes értékelés síkjában tehát e két kilengés compensálható, s az egyensúly, a paritás megállapítható. A mérlegben a világi elem javára ezek szerint mindössze az egyetemes felügyelőnek amúgy is csak másodlagos, subsidiarius és csak az egyetemes egyház közigazgatásán felül eső képviseleti és kormányzó jogköre esik. E jogkör azonban a feltett kérdés szempontjából oly jelentéktelen, de viszont oly szükségszerű és természetes, hogy a paritás elvének fundamentális jellegén csorbát semmiesetre sem üt, s kyriarchikus vonásnak önmagában nem tekinthető. Az egyházalkotmány 12. %-ában lefektetett alapelv tehát nemcsak az interpretatio restrictiva keretében, hanem a szövegezési hibától eltekintve, generális és valóban fundamentális alapelvként is érvényesül. Evangélikus egyházunk ehhez az alapelvhez azóta is tántoríthatatlanul ragaszkodik. A zsinati előkészületek most is folynak s E. A.-unk reformok előtt áll. A paritás kérdését illetőleg azonban lényeges reformokra kilátás aligha lehet. A zsinat alkotmány- és jogügyi bizottságának 1914 január hó 27-én tartott gyűlésén felvetődött újra a kérdés, hogy az egyetemes püspökség felállítandó-e? s ha igen: a) mily jog és hatáskörrel? b) mely forrásból nyert fedezettel? c) állandó székhellyel, egyházközség nélkül, vagy d) változó székhellyel és lelkészséggel egybekapcsolva, — a bizottság azonban egyhangúlag a jelen állapot fenntartása mellett foglalt állást. Változás e kérdés körül, a zsinati előmunkálatok szerint, mindössze annyiban mutatkozik, hogy a zsinati bizottság javaslata az egyházközség közigazgatásával járó hivatali teendők végzését a lelkész, az egyházmegye közigazgatásával járó hivatali teendők közvetlen ellátását pedig az esperes kötelességévé teszi. Akkor, midőn az utolsó évtizedekben hatalmasan megnövekedett közigazgatási, adminisztrációs feladatok oly állandó és folytonos tevékenységet kívánnak meg, mely az egyházközségi-, megyei- és kerületi felügyelők tiszteletbeli állásával többé
