A Tiszai Ág. Hitv. Ev. Egyházkerület Miskolci Jogakadémiájának tanárai: Emlékkönyv az ágostai hitvallás négyszázados évfordulója ünnepére. Miskolc 1930.

Dr. Bruckner Győző: Az 1530. évi augsburgi birodalmi gyűlés - A Confessio Augustana és magyarországi variánsai

sokat tartalmaz, a II. rész inkább gyakorlati téren marad s az egyházi kultusz- és egyházszervezet szempontjából állít fel zsinórmértéket. Határozottan szembehelyezkedik a régi egyházba becsúszott s az idők folyamán meggyökeresedett bizonyos abuzusokkal, melyeket, minthogy a Szentírás alapján nem igazolhatók, „visszaélések"'-nek bélyegez és károsnak tart. A hitcikkek egyenként felsorolják ezeket a visszaéléseket, melyek szerintök minden baj és ellentét okozói. A 22. §. az Úrvacsora két szín alatt való kiszolgáltatásáról, a 23. §. a miséről, a következő a gyónásról, a 26.-ik §. az ételek közötti különbségtételről, a 27.-ik §. a szerzetesi fogadalomról s végül a 28.-ik §. az egyházi hatalomról szól. A második rész jóval részletezőbb az elsőnél és szerzője, Melanchthon, nagy alapossággal és egyszersmind diplomatikusan s tapintattal állította össze a hitcikkelyeket. Ezzel eléri azt, hogy bár a hitvallás e része polemikus jellegű, mégsem válik soha támadóvá és nem mélyíteni, hanem elsimítani igyekszik a katholikus és az ev. egyház között támadt szakadékot. Hangsúlyozza, hogy a Szentírásban nem gyökeredző visszaélések bontották meg csupán a kath. egyház egységét, mely újra visszaállítható lesz, mihelyt az egyház e visszaéléseket kiküszöböli. Épen azért, mert Melanchthon a béke és megegyezés híve, szándékosan nem tér ki az olyan tanokra és hitcikkekre, melyek a protestáns szellemmel oly merev ellentétben állanak, hogy kevés remény volt e téren a kölcsönös megértésre és közeledésre. így teljesen mellőzi a tisztítótűz tanát, a szentek imádásának kérdését és a pápaság intézményét, a melyek a súlyos elvi ellentétek miatt úgy sem lehetnének békésen megoldhatók. A hit által való megigazulás tana, mely az I. rész 4. §.-ában oly pregnáns kifejezést nyer, áthatja a második részt is, sőt egyes hitcikkelyek újra és újra kitérnek rá (24., 25., 26., 27. és 28. §§.-ok), mintha nagy fontosságánál fogva a hitvallás nem győzné azt elégszer leszögezni s a hívők elméjébe vésni. Az egész augsburgi hitvallásnak ez a gerince, legfontosabb alapköve, melyen többi tanai is fölépülnek. Az isteni kegyelmet és igazságot nem az „ételek közt való különbségtétel és más hasonló istentiszteletek által kell kiérdemelni", hanem „az abban való hit által, hogy a bűnök ingyen bocsáttatnak meg a Krisztusért." A hit által való megigazulást tehát csak