A Tiszai Ág. Hitv. Ev. Egyházkerület Miskolci Jogakadémiájának tanárai: Emlékkönyv az ágostai hitvallás négyszázados évfordulója ünnepére. Miskolc 1930.
Dr. Schneller Károly: A magyarországi protestáns népesség demológiai sajátosságai
Ezeknek van ugyan bizonyos városias színezettel bíró központjuk, jórészük azonban mégis inkább csak lélekszámra népes, de foglalkozásilag többnyire őstermelő jellegű lévén, a város fogalmi kellékeinek csak részben felel meg. 8 ) A geografiailag előnyös fekvésű (u. n. vásárvonali, kapu- és perem, valamint folyami), többnyire túlnyomólag színmagyar, de legalább is magyar vagy német többségű városok mostani határainktól keletre (Románia jogara alatt) 9 ) és északra (Cseh-Szlovákiában) 10 ) szenvedik civilizálatlanabb és kulturálatlanabb népek nyomását. Mivel a város vonzóterülete a távolsággal fordítva arányos, azért az egyes felekezetek urbanizálódására is elhatározó fontossága van egyéb okokon kívül annak, hogy az egyes felekezetek főtelepedési területe a nagyobb vonzóerővel rendelkező központoktól, főleg pedig Budapesttől mily távolságra van. Mivel a reformátusság legjelentősebb tömegei az Alföldnek Budapesttől távolabbra eső keleti részein helyezkednek el, mely tömegek részben az elveszett városok vonzó hatása alatt állottak (Nagyvárad, Szatmárnémeti, Arad): érthető, hogy a törvényhatósági jogú városok népességében e felekezet nem játszhatik ezidőszerint még olyan szerepet, mint az országos átlagban. Viszont aránylag jelentős szerepet kér — szintén területi elhelyezkedése folytán — azon említett nagy lélekszámú és a falu meg a város között átmenetet alkotó helységekben, amelyek a magyar Alföldre s kivált a Tiszántúlra oly hasonlíthatatlanul jellegzetesek. Az evangélikusok területi elhelyezkedése szintén olyan, hogy kevésbbé állanak a legnagyobb felszívó erővel bíró főváros hatása alatt, mint pl. a róm. katholikusok, akik a mellett a fővárosba annak idején nagy rajokat bocsátó egykori északnyugati Felvidéken is (Csehszlovákiához tartozó rész) elhatározó többségben voltak. ") L. Kenés: A városok fejlődés és jelentősége. Budapest, 1925. 25. és köv. 1. Kovács A: A népesség fejlődése Magyarországon az utolsó félszáz év alatt. Magyar Statisztikai Szemle. 1925. 7—8. 1. Sserső: Magyarország városi és vidéki népessége, (a M. T. Akadémia Körösi pályadíjával kitüntetet munka) Pécs, 1925. I. r. I. k. 9—49. 1. *) Kolozsvár, Nagyvárad, Arad, Temesvár, Brassó, Marosvásárhely és Szatmárnémeti, 84.9, 97.2, 74.1, 40.5, 43.4, 92.8 és 94.9 %-nyi magyar anyanyelvűvel és amellett Temesvár és Brassó 43.9, illetve 26.4 %-os németséggel. 10 ) Kassa, Pozsony 75.4, illetve 40.6 magyarral és ezenfelül Pozsonyban 41.9 % némettel.
