Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben. I. kötet (1520–1745-ig). Budapest 1922.
I. A reformáció története a Szepességen
ahol, miután a budai pápai követ kieszközölte pappá való felszentelését, első primíciáját is tartotta. Mindenesetre fontos annak a ténynek leszögezése, hogy a reformáció tanai nem tisztán Németországból, hanem saját hazánkból is jutottak el a Szepességre. Eddig egyház- és történetiróink ezt a szempontot teljesen figyelmen kivül hagyták, Leudischer Gy. Lőcsén káptalani állást nyervén el, csakhamar megtámadta a papi nőtlenséget, sőt maga is nősülést szándékkal egy férjes asszonnyal ismerkedett meg és ezért, valamint egyéb szabadabb szellemben mozgó tanai miatt is távoznia kellett neki Strázsára. Strázsai segédlelkészi működését nem folytathatta sokáig, mire Boroszlóba menekült, ahol megesküdött az őt oda követő lőcsei asszonnyal. Boroszlóban Leudischer kereskedő lett és árucikkekkel már 1529-ben ismét megjelent Lőcsén. Leudischert németországi tartózkodása csak megerősitette lutheri elveiben és hitbuzgósága és közlékenysége arra késztette őt, hogy Lőcsén újra, sokkal merészebb hangon hirdesse a reformáció tanait. Hitterjesztői működését azonban rossz szemmel nézték ellenfelei és Kaczíaner J. I. Ferdinánd felsőmagyarországi kapitánya, kinek katonái Lőcsén tartózkodtak, hogy Szapolyai János hatalmát a Felvidéken megtörjék. Kaczianer J. kurtán bánt el Leudischerrel, elfogatta, bebörtönöztette és szándékában volt Leudischert eretneksége miatt fej vesztésre ítélni. Leudischert ezen veszedelmes helyzetéből egykori jóakarói és főleg Henkel Sebestyén városi plébános rokona közbenjárása mentette ki. 53 ) Leudischer szerencsésen megmenekült a vértanuságtól s most Luther tanainak mentől szélesebb körben való hirdetésére érzett hivatást magában. Nem folytatta többé kereskedelmi ügyleteit, hanem Késmárkra ment, amely város ekkor Szapolyai János pártján volt, ott szabadon hirdette a reformáció szükség53 ) Matr. Moll. 307. 1. — Feltűnő, hogy Henkel Sebestyén közbenjárt Leudíscherért Kaczianernél, holott ő volt épen Spervogel és Hain krónikája szerint a lutheranizmus nagy ellenharcosa Lőcsén. Ezt csak ugy magyarázhatjuk, hogy Henkel S. tekintettel volt rokonára Henkel Jánosra, kinek Leudischer kedves tanítványa lehetett Budán. Henkel S. különben Leudischerrel is rokonságban volt. A közöttük fennálló rokonságot megerősíti az a körülmény is, hogy Leudischer Gy. szepesi éneklő-kanonok 1497-ben Henkel János rokonának hagyományozta összes -könyveit és tanulmányai elvégzésére évenként 20 frtot. (Békefi Rémig: A káptalani iskolák története Magyarországon 1540-ig. Budapest 1910. 223. és 296. 1.)
