Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben. I. kötet (1520–1745-ig). Budapest 1922.

Előszó

ELŐSZÓ. Nincs hazánknak talán egyetlen egy olyan értékes kultúrterülete sem, mint a most két idegen országhoz csatolt Szepes vármegye. Amióta a szepesi nemietek, az u, n. cipszerek csak megjelentek a Szepességen, lankadatlan kultúrmunkásai voltak ennek a területnek. A cipszer soltészek kiirtották a Szepességen elterülő őserdőt és keresztény műveltséget honosítottak meg. Az erdőirtó soltészekből idők folyamán iskolázott földművesek, művelt iparosok, világlátott kereskedők, képzett, lelkiismeretes tisztviselők, jeles tudósok, kiváló művészek, kitűnő hadvezérek é's jó diplomaták kerültek ki. A keresztény kultúra teljesen uj képet adott a Szepességnek. A Szepesség lakosságára — intellektuális felkészültségénél fogva — nagy hatással voltak a művelt európai államok iársadalmát és egyházi viszonyait átalakító nagy szellemi mozgalmak. Ilyen nagy szellemi mozgalom éreztette hatását a XVI. században a reformáció alakjában a Szepességen. A Szepesség német lakossága — hiszen ekkor az még teljesen német volt — elfogadta a reformációt és annak szellemében szervezte ezután nemcsak egyházát, iskolaügyét, hanem egész társadalmát és közigazgatását is, A cipszer magán- és közélete, a reformáció befogadása pillanatától fogva teljesen evangélikus légkörben mozog. Az új hit racionalizmusza és a cipszer alapkarakter jellegzetes tulajdonságai egymásra találtak és ezért forrott annyira össze a Szepesség németsége a lutheranismus fogalmával. A vallásos cipszer nép kultúráját csak akkor ismerjük igazán, ha előbb tanulmány tárgyává teszszük vallásos életének összes megnyilatkozásait. Eddig megjelent számos tanulmányaimban bemutattam a szervezni tudó cipszernépnek egy-egy intézményét, de utoljára hagytam az evangélikus cipszer nép legfontosabb intézményének, egyháza történelmének megírását. Tisztában voltam kezdettől fogva azzal, hogy ennek a kérdésnek megoldása épen a cipszer népnél