Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben. I. kötet (1520–1745-ig). Budapest 1922.
I. A reformáció története a Szepességen
volna az ököljog kora, mikor az ethikaí kötelékek teljesen eltűntek és mindenki a saját önzését és telhetetlenségét helyezi a közjó fölé. A folytonos rablások, tolvajlások és erőszakoskodások megakadályozzák azt, hogy bárkivel szemben is kifejlődjék a közbizalom. Erkölcsi tekintélyét a papságnak teljesen aláássák majd a fosztogató várurak, majd a kapzsi egyháziak és a folytonos rettegésben és aggodalmak közepette a papok sem szentelhették minden erejüket nemes hivatásuknak. Anyagilag tönkretették őket feljebbvalóik az állandó sarcolásokkal, erkölcsileg nagyon ártottak nekik a bebÖrtönzésekkel és a durva, kegyetlen bánásmóddal. Az elvadult küzdelmekbe lassanként belefáradnak a fraternitás papjai, hiszen nehéz volt a karhatalommal' szembeszállni, amely erkölcsi testületet nem respektált, A nagyok könnyelmű, durva, nyers életmódja lassanként megrontó hatást gyakorolt a papságra ís, akik közül többen a szepesi prépost (Horváth I.) és a várkapitányok példájára csakhamar szintén hasonló életet folytattak. Sok helyen pedig a sok nyomorúság következtében egyenesen üresen állottak a parochiák. 52 ) Ezen általános zűrzavar és felfordulásban csökkent a papság befolyása a népre, amely ennek folytán meglehetősen eldurvult. A bűnesetek szaporodtak, a közbiztonság megrendült, mert a várkapitányok példájára rablóbandát szervez Kauffangk Zsigmond 1534-oen, aki Pflug Erasmus és Fitztomb Gy. cinkostársaival nagy rablásokat követett el! Lőcse és Igló környékén. 53 ) Kétségbeesés szállja meg a józanabban és nemesebben gondolkodókat, akik az akkor feltűnő reformáció tanaiba vetették minden reményüket, ettől várták a közerkölcsök tisztulását és egy jobb, önzetlenebb kor hajnalát. 5. A reformáció elterjedése és terjesztői a Szepességen. Fischer András és Leudischer György. A Szepesség egyházi állapotai annyira zavarosak és züllöttek voltak a XVI. század első felében, hogy a hivő lelkek nagy örömmel fogadták azokat az eszméket, amelyek a hit terén való erkölcsi megifjodást sürgették, 5a ) u, o. 256. 1. 53 ) Közmondássá lett ekkor: „Wenn er die Kaufleut nicht Heng und berobte, so ward er krank (Kauffangk.). u. o. 96. 1.
