Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben. I. kötet (1520–1745-ig). Budapest 1922.
IV. Az ágostai hitvallású evangélikus közoktatás története a Szepességen
vagyonukat az iglói ev. egyháznak hagyományozták iskoláinak újjászervezésére, mire az egyház a tengődő alreálískola feloszlatása után az algimnáziumnak főgimnáziummá való fejlesztését határozta el. A főgimnázium V-dík osztálya megnyílott már 1862-ben és 1865-ben, három évvel a lőcsei ev. főgimnázium megszűnése előtt, már teljes nyolc osztályú főgimnáziuma volt az iglói egyháznak, mely a Trangous testvérek tetemes hagyománya (mintegy 180.000 frt. és egy lakóház} folytán anyagi tekintetben jelentékenyen megerősödött. 45 } A fiatal intézet megizmosodását nagyban előmozdította az, hogy mindjárt kezdetben szervezői tehetséggel megáldott igazgatói és jeles tanári kara akadt, úgy, hogy az iglói ev. főgimnázium jó hírneve miatt csakhamar a Szepesség legnépesebb középiskolája lett, Az iglói ev, főgimnázium tulaj donképeni szervezői dr. Tavast Lajos (1864—1877,) és Pákh Károly (1864—1909.) voltak. Mindegyik nagy történelmi idők tanúja volt, akik nemcsak szóval, hanem karddal is harcoltak a nemzeti egység megvalósításáért s mindegyik markáns egyéniségének bélyegét rányomta nemcsak az iglói, hanem a hazai ev, tanügy fejlődésére is. író, tanár, nevelő és szervező tehetség mindegyik, akik a reformkorszak eszméinek hatása alatt már a magyar ev. iskolaügy lelkes úttörői. Míg Tavasi L, már a messze jövőre tekint és az egyház és iskola szétválasztását, egységes nemzeti, állami közoktatásügyi politikát követelt, addig Pákh K. konzervatívebb és nem lazította az egyház és iskola közti viszonyt, sőt tőle telhetőleg előmozdította annak bensőségét, mert az állami befolyásban az egyéniség- elnyomását látta. Az elletétes felfogás dacára e két férfi működése harmonikus és áldásos volt az iglói ev. főgimnáziumra nézve. Mindegyik tanító a szó nemesebbik értelmében és mindegyik tanításában az egész iskola javát, az egész emberré való nevelés fontosságát tartotta szem előtt. A tanítás volt az elemük, abban találták fel boldogságukat s találóan mondta maga Tavasi: „az igazi tanító az, akit a tanítás maga boldogít." Egész életüket, — hiszen mindegyik nőtlen maradt, — az iskolának, a tanügynek szentelték. Mindketten a kor politikai reformesz45 } Végrendeletük nyomtatásban ís megjelent, eredetijét lásd az iglói -ág. hitv. ev. egyházközség levéltárában fasc. 1865,
