Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben. I. kötet (1520–1745-ig). Budapest 1922.
IV. Az ágostai hitvallású evangélikus közoktatás története a Szepességen
Gy. és Bogner B. lelkészkedése alatt alakult át olyan ev. latiniskolává, amelyben Melanchton és Stockei L. tanrendszere összeolvad s egyaránt érvényesül, de ahol megtaláljuk a legújabb időkig Sturm decurios és Trotzendorf önkormányzati és signumos rendszerének nyomait ís. Melanchton hármas csoportjának rendszere Iglón ís megvolt és erre bizonyíték az, hogy egy-egy tanító vezetése alatt 1.V2, sőt 3 évig ís megmaradt a tanuló, mivel egy-egy csoport tananyaga több évre ís kiterjedt. 16 ) Stockei L. tanrendszerének hatását annyiban látjuk, hogy az iglói iskola az intenzivebb nyelv- és vallástanításon kívül felölelte még a görög nyelv, a logik;:í és theologiai tudományágak tanítását, de ezekből csak annyit nyújtott, amennyire azoknak az ifjaknak szükségük volt, akik a külföldi egyetemeket szegénységük miatt nem látogathatták. Nem magasabb tudományos képzést nyújtott az iglói ev. latin iskola, hanem a kisebb helyeken tanítói, rektori, sőt esetleg lelkészi állást elvállalóknak okvetlenül szükséges elméleti ismereteket és. útbaigazítást nyújtotta, hogy autodídaktikus úton tovább művelhessék magukat. Láttuk a felsorolt adatokból, hogy a tanulók az iglói ev. latin iskola elvégzése után egyenesen tanítói vagy rektori állást vállaltak, vagy némi rektoroskodás után Wittenbergába siettek, hogy ottan lelkészekké felavattassák magukat. Az iglói ev. latin iskola tehát a kisebb egyházak tanító- és lelkésznevelő intézete volt már a XVI. században a XVII. század közepéig. Az iglói iskola nem tartozott tehát kezdettől fogva sem az úgynevezett Brotschule-tipushoz, 17 ) mely csak a trívium tárgyaira szorítkozott, hanem az egyszerű latin iskolánál ís többet nyújtott, amennyiben felsőbb osztályaiban a logikai és theologiai tudományokat is tanították, de nem választották szét és nem művelték azokat önálló tudomány gyanánt. Az iglói ev. latin iskola már a XVI, sz, nyolcvanas éveiben oly hírnévre emelkedett, hogy sűrűn keresték fel a szomszédos megyék tanulói. Feltűnő, hogy igen gyakran találkozunk a tótlakta vidéknek (Turócz, Liptó, Trencsén, Nyítra vármegyék) Iglóra küldött tanítványaival, akik azután tanulmányaik befejezése után gyakran Cseh- és Morvaországban ís vállaltak tanítói, rektori és lelkészi állásokat, 1fi ) Lásd fentebb közölt adataimát az egyes tanulóknál. J ? ) Buchholtz 77. 1.
