Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben. I. kötet (1520–1745-ig). Budapest 1922.
IV. Az ágostai hitvallású evangélikus közoktatás története a Szepességen
Szaniszló Herákliüs starosztasága alatt mind elnyomattak és az egy iglói kivételével többé életre sem keltek. A XVII. század végén (1674 után) csak két ev. latin iskola maradt meg a szepesi városokban, úgymint Lőcsén és Késmárkon, de azok is a város falain túl telepíttettek ki és csak nagy anyagi erőmegfeszítéssel voltak fenntarthatók a legújabb időkig. Lőcse 1868-ban szüntette be végképen ev. főgimnáziumát, mikor ís átvette annak szerepét az 1784-ben- új életre kelt iglói triviális iskola, mely idők folyamán 1865-ben teljes főgimnáziummá fejlődött. A Szepességen tehát az egykori tizenöt evangélikus latin iskola közül csak kettő maradt meg, de a sok apró iskola helyét teljesen pótolja jelenleg a modern pedagógiai-didaktikai és ev. vallásos követelményeknek is megfelelő két szepesi ev, középiskola Késmárkon és Iglón, mely utóbbinak, nemrégen történt újjászervezése miatt, szintén külön fejezetet szentelünk épen úgy, mint a nagymultú késmárki líceumnak. Mind a nép-, mind a latiniskolák belső ügyeit az egyházi hatóság intézte el. A lelkész gyakorolta az egyházban lévő iskolák felett való felügyeleti jogot. 23 ) Az iskolamesternek a lelkésztől való függő viszonya azzal is kifejezést nyert, hogy annak ellátásáról a lelkész volt köteles gondoskodni, illetőleg bizonyos napokon adott neki ellátást, vagy a természetbeni ellátás helyett megegyezés szerint neki pénzt, gabonát, sört szolgáltatott ki. 24 ) A kántor és az orgonista is hasonló elbánásban részesültek. Az orgonista rendszerint csak bizonyos napokra, vagy esetleg azon napokon, mikor a templomban dolga akadt, kapott vagy teljes, vagy félnapi ellátást. Az orgonista függő helyzete azonban még a rektor-, tanító- és kántorénál ís kirívóbb, amennyiben ilyen közös étkezéseknél ő reá hárult még a felszolgálás teendője ís. 25 ) Az iskola egyházi jellegét kidomborította továbbá az a 2S ) Lásd Bogner B. iglói 1556-iki meghívójának 6. §-át. (Czirbesz 10. sz. 38—47. 1.) 24 ) u. o. 4. §-át, mely szerint a rektornak és kántornak vasárnaponként köteles ellátást adni; továbbá lásd Wagner I. iglói 1596-iki meghívójának 6-dik pontját (u. o.), vagy lásd Danielís Illés szepesváraljai lelkész 1601. évi meghívójának 6-ik pontját. (Acta Forensí.a oppidi Váralja ab 1593—1629, 41. 1. — Szepesváraljai városi, levéltárban.) 25 ) Wagner meghívójának 7. pontja; Danielís meghívójának 7-dik pontja, (u. o, i. h.)
