Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben. I. kötet (1520–1745-ig). Budapest 1922.
III. A szepesi ev. egyház elnyomásának a kora
ajkú egyházközségeinek lelkészei jöjjenek figyelembe. A városok nem tervezték ezzel az egyházkerületnek a nemzetiségi elv alapján való széttagolását, hanem a polgári rend és a nemesi osztály állott itt tulaj donképen egymással szemben és a két rendnek egymással való szembeszállása szükségképen maga után vonta a nemzetiségi ellentétek kiélezését is, mivel a városi elemet a németek, a megye egyéb lakóit pedig a magyarok és a tótok tették. Szírmay Tamás, a tíszakerületi szuperíntendencia főfelügyelője, méltányosnak és igazságosnak tartotta, hogy a szuperintendensi állás felváltva majd a VI sz. kír. város németajkú, majd a kerületi magyar-tótajkú egyházközségek lelkészei sorából töltessék be. :; ) A polgári és városi rend elkülönítését szolgálta ez az elv, amelyet a kerület lényegében magáévá tett, de mely a gyakorlati kivitelben illuzórikussá vált azáltal, hogy a sz. kir. város ev. egyházaínak csak egy-egy szavazatot biztosítottak volna, ellenben minden nemes egyénenként gyakorolhatta a szavazati jogot. A VI sz. kir. város evangélikusai nem elégedtek meg a szuperintendensi állás betöltésének azon módozatával, mert kézzelfogható volt, hogy a nemesség rendelkezvén e szerint a szavazatok abszolút többségével, a városok érdekei teljesen háttérbe szorulnak és befolyásuk a szuperintendens választásnál természetesen egyáltalában nem érvényesülhetett volna. A VI sz. kir, város közül talán sehol sem volt annyira éles az ellentét polgárok és nemesek között, mint épen Lőcsén. Nagyon természetes tehát, hogy Lőcse vette ki az oroszlánrészt e harcokból, melyek ekkor a VI sz. kir. városi szuperíntendencía megszüntetése, illetőleg a tíszakerületi szuperinléndenciába való egybeolvasztása körül folytak. Lőcsén székelt egyébiránt ez időszerűit a VI sz. kir. város szuperintendense Pfannschmied Keresztély személyében és ez eggyel több ok volt a lőcsei egyházközségnek arra, hogy síkra szálljon a kissé exkluzív, de nagymultú szuperíntendencia megmentése, illetőleg újjászervezése érdekében. Lőcse indítványa oda irányúit, hogy a két szuperíntendencia egyesülése esetén ne magánosok, hanem jogi személyek, tehát tisztán az egyes egyházközségek bírjanak szavazati joggal és 3 ) Scholtz III. 193. 1.
