Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben. I. kötet (1520–1745-ig). Budapest 1922.
III. A szepesi ev. egyház elnyomásának a kora
folytán nem szűntek meg a panaszok Lubomírszkynél, aki végre is látván, hogy Magyarországon I. Lipót is némi engedményeket tett az evangélikusoknak, 1694-ben július hó 29-én hivatkozva 1682. és 1685-íki régebbi rendeleteire, megengedte az evangélikusoknak, hogy az elzálogosított városokban a lublói várkapitánytól kijelölt helyeken imaházakat építhessenek és prédikátoraik ott istentiszteletet végezhessenek. Szabad vallásgyakorlatukat is biztosította a herceg. Másfelől azonban reméli, hogy jóságát azzal háláják meg az evangélikusok, hogy a megtérés útján haladva még sokkal inkább keresik Istennél a tiszta világosságot a.z igazi hithez csatlakozván. A temetőt és a harangok szabad használatát hasonlóan megengedi a herceg, mivel a tizedet az evangélikusok ís megadják a kath. plébánosnak. Esketés- és kereszteléstől azonban eltiltja az ev. lelkészeket Lubomirszky Sz. H. staroszta rendelete,"') mely tehát a meglehetősen korlátolt vallásszabadságot teljesen a staroszta kegyétől tette függővé. A herceg a rendeletet végrehajtás céljából áttette azt Markovszky F. lublói várkapitányhoz, aki 1694-ben augusztus hó 16-án a szepesi grófot arra utasította, hogy a tizenhárom városban a lutheránusoknak a katholikus vallás sérelme nélkül e g*y~ e gy magánházat jelöljön ki, melyben azok vallásgyakorlataikat szabadon végezhessék. 6 ) Markovszky F. ezen toldaléka, hogy az imaház ,,a kath. vallás sérelme nélkül" állapítandó meg, az evangélikusoknak újabb zaklatásokat jelentett, amennyiben természetesen a várkapitány megbízásából a szepesi gróf az*1681-iki magyar törvény szellemének megfelelően szintén csak a város falain kívül, illetőleg a melléképületek mögött levő eldugott helyen engedélyezte, hogy fából, torony nélküli egyszerű imaházat építsenek. Tetézték e zaklatásokat azzal, hogy az ev. prédikátor nem lakhatott a tizenhárom város egyikében sem és egyházi funkcióknál a stólát a hivek a kath. plébánosoknak voltak kötelesek lefizetni. 5 ) A rendelet latin szövegben megvan a XIII szepesi városi ág. hitv. ev, egyházmegyei levéltárában Iglón 61. sz. alatt, továbbá megtalálható a Fata mem. 63—64. 1.; Czirbesz 63. 1.; Scholtz 232—233. 1. és német szövegét lásd a Kirchenprot. 110—111. 1. 6 ) XIII szep. vár. ág. hitv. ev. egyházm. levélt. 61. sz.; Fata mem. 64. !.; Czirbesz 64. 1.; Scholtz 235. 1. és német szövegét lásd Kirchenprot. 111—112. 1.
