Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben. I. kötet (1520–1745-ig). Budapest 1922.

II. Az ellenreformáció kísérletei és győzelemre jutása a Szepességen

kátorokat a főtemplomtól, ott ev. istentiszteletet tartani többé nem engedett és azonfelül felszólította az ev. lelkészeket, hogy rövidesen ürítsék ki a parochiát.

28

) Volkra katonai intézkedéseivel szemben a város tehetetlen volt és fájó szívvel látta annak hithű ev. polgársága, hogy Bársony Gy. püspök-prépost 1673-ban szeptember hó 24-én felszentelte az ev. főtemplomot nagy ünnepélyességgel katholikus plébániatemplommá és a plébánia vezetését átruházta a pálosokra, akik most kezdték meg igazán misszionáriusi működésüket.

29

) A város Szakmáry András és Szolkovius Samu követei révén Bécsben keresett jogorvoslást, de I. Lipót udvarában természetesen célt nem értek s így egyelőre az ev, istentiszteletet a városházán tartották.

30

) Időközben Szelepcsényi Gy, érsekprímás Pozsonyba idézte a delegatum iudicium elé Késmárk sz. kir. város prédikátorait és tanítóit, a Wesselényi-féle összeesküvésben való részvétellel vádolván őket,

31

) de a tanács nem engedte el őket Pozsonyba, hanem két tanács- és két községi tagot küldött el a tárgyalásra, akik azonban figyelemben nem részesültek, A pozsonyi törvényszék a késmárki ev, prédikátorokat a parancs nem teljesítése címén az országból való száműzetésre ítélte, Volkra pedig erre 1674-ben február hó 16-án elmozdította és eltávolította Késmárkról annak ev, prédikátorait és tanítóit, valamint azokat is, akik a magánföldesuri jobbágyfalvakból és városokból elűzetve Késmárkon kerestek menedéket és így árván, vezető nélkül maradt a sz. kir. város e virágzó és népes ev, egyházközsége.

32

) Lőcsét I, Lipót 1670-ben azon bizottság székhelyévé tette, melynek célja volt, hogy a Wesselényi-féle összeesküvésben résztvevőket kipuhatolja, a rendet az országban helyreállítsa s a kath vallást minden téren istápolja, E bizottság, melynek élén gróf Rottal János állott, augusztus hó 18-án ért Lőcsére, 28

) Genersich i, h. 198. 1. 29

) Protocoll. 1667, pag. 409a. (Szepeshelyi kápt. orsz. levéltár); Hain. 418. 1., Buchholtz i. h. és Wagner III. 117. 1. 30

) Acta Judicaria 1672. 140. 1. (Kéziratos kódex Késmárk sz, kir, város; nagy levéltárában.) 31

) Az idézést Bethlenfalvay I. kanonok és Tarnóczy Fer. kír, biztos, febr. 9-én adták át Késmárkon. (Scholtz í. m. II. 71, 1.) 32

) Hain 428. 1., Wagner III. 117. 1. és Genersich i. m. 199, 1,