Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben. I. kötet (1520–1745-ig). Budapest 1922.

I. A reformáció története a Szepességen

trónörököst, akarták a cseh trónra ültetni, hanem Ulászló lengyel királyt.

1

) A csehek akkor már valamennyien husziták voltak; a huszítismus ekkor tehát nem annyira vallási kérdés volt, hanem első sorban politikumot jelentett, veszélyeztette Zsigmond cseh királyságát, sőt bonyodalmakat idézhetett volna elő Magyarországon is, hiszen a huszítismus nemzeti aspirációkat is hangoztatott és minthogy a Felvidék tekintélyes része már szláv elemekből állott, sőt a lublói, gnézdai és podolini, úgyszólván tiszta lengyel területektől eltekintve is erős szláv, még pedig lengyel elem élt a Szepességen, Zsigmond nagyon is hibát követett el a szepesi német jellegű XIII. város elzálogosításával. Már 1423-ban személyesen találkozott Zsigmond Jagelló Wlatíslaw-val Késmárkon, hogy ,,örök" békét kössön,

2

) melyben Jagelló megígéri, hogy nem fogja a huszitákat Magyarországon támogatni, sőt ellenük segélyhadat is küldött és Korybut

3

) rokonát vissza is hívta már megelőzőleg Csehországból.

4

) Azonban ennek ellenére ídehuzódtak lassanként a husziták és tanaik mind jobban és jobban ismertekké válnak a Szepességen. Erősebb és mélyebb hatást részükről azonban csak a 30-as évek óta látunk, mikor a husziták tömegesebben lepik el a Szepesség egyes városait és falvait. 1433 április hó 25-én jelentek meg a Szepességen először tömegesebben a Magura felől (Vörösklastrom, Szepesófalu, Késmárk) s azóta 1462-ig állandóan itt maradtak, sőt a Szepesség lesz mintegy a főfészkük/') 1433-ban április hó 24-én este

0

) már Késmárk belső *) . . . illic foedera "pacis perpetuae et ligae fraternae novis literis . ., innovant et corroborant (Dlugoss I. Hist. Pol.-ből részletközlés Wagner: Anal. Scep. II. 92. 1.) 2

) Caro: Geschichte Polens Gotha 1869. III. 511. 1. és Grünhagen K.: Die Husitenkämpfe der Schlesier 1420—1435. Breslau 1872. 61. 1. 3

) Korybut unokatestvére Vitoid, Litvánia nagyhercegének, aki viszont unokatestvére volt Ulászló lengyel királynak. A felajánlott cseh koronát Ulászló visszautasította, de helyette elfogadta azt Vitoid, aki 1422-ben öccsét, Korybutot küldötte néhány ezer önkéntessel Csehországba. Lásd e kérdésre nézve bővebbet: Friess G.: H. Albrecht V. von Österreich u. die Husiién. Linz 1883. (Különben a seitenstetteni gymn. értesítőjében.) 4

) Grünhagen i. m. és lásd Leviczki tanulmányát az Arch, f. öst. Gesch. LXVIII. k. 327. 1. 5

) Szepesszombatí Krónika. Közli dr. Demkó K, a Szepesm. Tört. Társ. Évk. VII. évf. Lőcse 1892. 32—34. 1. 6

) Wagner i. m. I. 52., II. 48, 105, 293; III. 55. 11. és Suppl. Anal. II. 236. 1. és 1. Késmárk város titkos levéltára fasc. XXXIV. 6. sz.