Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben. I. kötet (1520–1745-ig). Budapest 1922.
II. Az ellenreformáció kísérletei és győzelemre jutása a Szepességen
A zsolnai a nádor kívánságára kimondja, hogy a superintendens esküt tesz arra, hogy nyilvánosan és magánúton csak azt fogja hirdetni és tanítani, ami a prófétai s apostoli iratokban, az ágostai hitvallásban és a formula concordiae-ban benne van. A szepesváraljai zsinat az ág. hitv. ev. vallásúak e fundamentumaihoz még az ev. egyház egyéb szimbolikus könyveit is csatolja. A zsinat kánonjait két példányban kiállították, egyiket a superintendens, másikat a főispán részére. Az aláíratással megbízták palocsai Horváth Mátyást, de ez nem ment simán, mert említés történik bennök ß. formula concordíaeről, melytől a városi papok idegenkedtek. Kassa példájára a többi papok is megtagadták az aláírást s csak akkor ment az végbe, mikor megnyugtatták őket, hogy emiatt a városi superíntendencia különállását nem fenyegeti semmi veszély. De még így is aggódtak, hogy féltékenyen őrzött önállóságukat a megyék nem fogják tiszteletben tartani s azért két ízben menesztettek küldöttséget a nádorhoz, hogy külön kiváltságlevélben biztosítsa egyházi jogaikat. Másodízben eredménnyel járt a küldöttség és Thurzó Gy. nádor megerősíti kiváltságlevélben az öt sz. kir. város jogait egyházi téren és superintendens-választásukat jóváhagyja. Az öt sz. kir. városhoz ekkor Nagysáros is csatlakozott. 9 ) Zabler P. lőcsei lelkész; superintendensi hivatalát háboríthatatlanul viselhette haláláig, 1645-ig s az öt, utóbb hat (Késmárk) sz. kir. városi superíntendencia fennállott egészen 1738-ig. 10 ) Annál több zaklatásban volt része Xylandérnek, ki nem ok nélkül tartott előre erőszakoskodástól a lengyel hatóság részéről. Forgách prímás ugyanis, értesülvén a Szepesség evangélikusai szervezkedéséről, módot keresett arra, hogy azt ellensúlyozza. 11 ) A lublói kapitány útján a lengyel királyhoz fordult, akadályozza meg, hogy e mozgalom megerősödjék s a .király utasította a lengyel papságot, hogy a lutheránus 9 ) Matr. Goltz. 311. 1. — A kiváltságlevelet lásd u. o. a 312—314. 1. egész terjedelmében. 10 ) V. ö. Linberger István: A VI. szabad királyi városi ág. hitv, ev. esperesség vázlatos történelme. Késmárk, 1882. 7. 1, és idézett monográfiámat a szepesváraljai zsinatról. 39. 1. ") Matr. Goltz. 316. 1.
