Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben. I. kötet (1520–1745-ig). Budapest 1922.

II. Az ellenreformáció kísérletei és győzelemre jutása a Szepességen

függő viszonyba kerüljenek; az öt szab. kír. város viszont, jogainak tudatában, szintén tiltakozott minden külső irányítás ellen. Azonfelül az elzálogosított tizenhárom város ügyeibe valóv beavatkozást az öt sz. kir. város részéről, bár csak egyházi téren ís, illetéktelennek tartotta volna a lengyel hatóság is s emiatt ís ajánlatos volt a teljes elkülönítés. A superintendens javadalmazásának megállapítása körül reálisabban jár el a szepesváraljai zsinat a zsolnainál. Az utóbbi ugyanis a székdijat jelöli meg superintendensi jövedelem gyanánt s azonfelül az esperességek és megyék kötelességévé teszi bizonyos pénzbeli hozzájárulást a superintendens reprezentálási költségeihez, de határozott összeget nem állapít meg. A szepesváraljai zsinat, mint már fentebb érintettük, a székdíjról lemond, nehogy, ütközőpont legyen az a kath. egyházzal szemben, ellenben megszabja a superintendens tiszteletdiját 200 frt.nyi összegben s kimondja, hogy ennek felét a, papság adja össze, jövedelme arányában, felét pedig portálís adó gyanánt a hívek fizetik. Kiknek portájuk nincs, tehát az egy-sessiós nemesek S" a tiz lándzsás kerület lakói, jövedelmük arányában fizetnek bizonyos összeget. Formális eltérés a két zsinat kánonjai között, hogy a zsolnai zsinat 8-dik kánonját a szepesváraljai beleolvasztja a 11-ikbe s így az külön itt nem fordul elő. A zsolnai zsinatnak azon intézkedését, hogy ha valaki egyházi férfiút (superintendens, inspektor, lelkész) megsért, akkor az a helyi, esetleg megyei hatóságnál keressen orvoslást, a szepesváraljai kiegészíti még azzal, hogy az iskolaigazgatókra ís kiterjeszti azt az intézkedést és a jogorvoslást keresőket különösen az alispánhoz utasítja. A világi elem befolyása a szepesváraljai zsinat több intézkedésénél érvényesül; így arra is hoznak törvényt, mi történjék a lelkésszel vagy iskolaigazgatóval, ki patronusát megsérti. Kisebb sértés esetén a superintendens kiküld 1—2 esperest és ugyanannyi világi jogtudóst a sértést elkövető paphoz, kik az ügyet alaposan elintézik; nagyobb vétségekben a superintendens ítél. Ha pedig az iskolaigazgató sérti meg kegyurát vagy a lelkészt, akkor a kegyúr a helybeli pap, két-három egyházi s ugyanannyi világi férfiú közreműködésével tartozik az ügyet megvizsgálni s a vétkes felett ítélkezni. Némi eltérés mutatkozik még abban is, hogy milyen esküformát kivan a superintendensektől egyik és a másik zsinat.