Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben. I. kötet (1520–1745-ig). Budapest 1922.
I. A reformáció története a Szepességen
vagy több is lehetett s amely fraternitás élén állott a senior, azaz esperes. Nevezetes átalakuláson megy keresztüli a szepesi szász városok közjogi állása az elzálogosítás következtében, amikor a szepesi szász városok tömörülésének gátat vet az a körülmény, hogy közülök tizenhárom Lengyelországhoz került. A fraternitás XXIV. regalium parochorum ezentúl is megmaradt, csak a politikai összetartozás szűnt meg közöttük, mivel az el nem zálogosított városok speciális politikai érdekeik megóvása céljából külön tömörültek. Evégből jött létre a XI. város szövetsége, amely azonban nem mutatkozott életképesnek, mert tisztán a tizenegy város szövetkezésére akart és tudott csak szorítkozni. A városok politikai tömörülése, mely a fraternitás XXIV. regalium parochorum hatása és tekintélye alapján a XIV. század vége felé bekövetkezett, az elzálogosítás folytán a XV. század második évtizedében megszűnt ugyan, de megmaradt az egyházi szervezkedés, mely mint a fraternítás XXIV. regalium parochorum vagyis ,a 24 szepesi város ev. esperessége fenntartotta magát egészen 1673-ig, a protestánsoknak a Szepességből való kiűzetéséig. Végeredmény gyanánt kimondhatjuk, hogy a szepesi városok szövetkezete nem szorítkozott csak huszonnégyre, hanem sokkal többre és hogy a fraternítás XXIV. regalium parochorum szolgáltatott — nagy jelentőségénél fogva — alkalmat a fogalmak összezavarására. A fraternitásnak nagy érdeme, hogy megszilárdította a Szepességen a kereszténységet, a papi állás tekintélyét emelte, a papok erkölcsi élete felett őrködött, a mélyebb vallásosságot közöttük ápolta és egyáltalában rendet és fegyelmet teremtett a 24 parochiat egyházi viszonyaiban. Az összetartást, testületi szellemet nagyban fejlesztette a fraternítás, melynek tagjai egymást igazán testvéreknek tekintették s az összesség mindig kész volt arra, hogy az egyesek érdekeit felkarolja. Üdvös voltát belátják a Szepesség többi szász papjai is, kik utóbb a XXIV. regalium parochorum fraternítás mintájára több kisebb szövetséget szerveznek, de ezek közül egy sem emelkedett olyan tekintélyre, mint ax 1239-iki fraternitás, mely mintául szolgált az 1301—1312 között keletkezett sárosmegyei tarczai 37 ) és az. 37 ) Majláth Béla: A „kalandos" társulatok. Századok 1885. 565. 1. és Wagner i. m. I, 310. és II. 283. 1.) Pál szepesi prépost alapította a XXIV. rég. paroch. frat. mintájára a tarczai plébánosok társulatát.
