Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben. I. kötet (1520–1745-ig). Budapest 1922.

II. Az ellenreformáció kísérletei és győzelemre jutása a Szepességen

pontozatok, melyek szerint ,,a vallás dolga Magyarországon mindenütt azon állapotban hagyassák, amelyben a boldog­emlékü Ferdinánd, Miksa és egyéb kegyes magyar királyok idejében volt", csak elégtelenséget támasztottak a rendek összes tagjainál kivétel nélkül. 67 ) Az Illésházy által hozott engedmény nagyon homályos és burkolt volt s újabb üldözésekre nyújtott a protestánsoknak kilátást. 68 ) Thököly Sebestyén, Késmárk várura, e pont tárgyalásánál a leghevesebben tiltakozott ezen jezsuita fogalmazás ellen és határozottan követelte, hogy mindegyik vallásfelekezet név­szerint említtessék s mindegyik névszerint megemlített feleke­zetnek korlátlan vallásszabadság biztosíttassék. 69 ) Erre Illés­házy attól tartván, hogy az ily módon fogalmazott békepont túlságosan követelőén hangzik, azt ajánlotta, hogy az elfoga­dás végett felterjesztendő békepont ne sorolja fel egyenként a protestáns felekezeteket, hanem mondja ki azt, hogy min­denki szabadon követheti vallását. Ebben az összefoglaló ki­tételben úgyis beértődik mind a luth., mind a kálv. vallás, mivel mindegyik Krisztuson alapul, nem pedig a hitújítók, Luther, Kálvin stb. személyén. A kálvinistákat azonban ez a fogalmazás nem elégítette ki, mert attól féltek, hogy az ő val­lásukat egyszerűen szektának minősítik majd s így a vallás­szabadság-adta joguktól elesnek s a lutheranismus mellett hát­térbe szorulnak. Thököly Sebestyénben, ki maga is a kálvinizmus felé hajolt, az aggodalmaskodók hatalmas pártfogóra találtak. Thököly ékesszólóan védelmezi előbbi álláspontját s heves természete elragadja s kijelenti, hogy inkább a fejét hagyná levágatni, semhogy attól elálljon, hogy a békeszerződésben mind a három vallás névszerint külön felemlíttessék. Erélyes fellépésének megvolt a hatása s az országgyűlés a békeszerző­dés tervezetét Thököly indítványa szerint fogalmazta. 69 ) 67 ) Religionis negotium ubique in Hungária in eo statu relinquatur quo tempore divorum quondam Ferdinandi et Maximilianí aliorumque piissimo­rum regum Hungáriáé felícissimae recordationís fuít. (u. o. XI. k. 852, 1.) 68 ) u. o. 625. 1. 69 ) Herr Teggely insonderheit geeifert und begeret hat, das man die drei Religion specifice verfassen solte, sonsten, wann es nicht beschickt, wolte er lieber sein Haupt abschlahen lassen. Dagegen Herr Illieshazy ver­meinet hat, allein in genere zu setzen, ydermeniglichen die Religion frei zu lassen und fein bescheidenlich angezeigt, der Glaub und Religion sei

Next

/
Oldalképek
Tartalom