Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben. I. kötet (1520–1745-ig). Budapest 1922.

II. Az ellenreformáció kísérletei és győzelemre jutása a Szepességen

keddjén feltörték a zsoldosok a templomot és teljesen kifosztották azt, sok helyen még arra is vetemedtek, hogy megbolygatták a sírokat és elrabolták az ott talált ékszertárgyakat is.

58

) Lőcse, mely alá már április hó 18-án Dezsőfy János és Sennyey Miklós vezetése alatt hajdúk érkeztek, súlyos helyzetben volt, mivel nem bízott eléggé a felkelés sikerében és azért féltette újabb átpártolása esetén a király bosszújától kiváltságait és vallásszabadságát.

59

) A városi tanács tudtára adta azért a várost ostromló hajdúknak, hogy ha az egész országot hatalmukba kerítik, akkor Lőcse ís Bocskay pártjára áll

G0

) és újabb hosszas tárgyalásokat kezdett magával a 'fejedelemmel, de nem szakítja meg a tárgyalás fonalát Rudolf királlyal és Mátyás főherceggel sem.

61

) Az utóbbival Kramer Jakab postamester tárgyalt hosszasan és amennyiben Mátyás főherceg nem zárkózott el a protestánsok kívánságai elől, Lőcse mégis inkább az udvar kezébe kívánta sorsát letenni, mert jövőjét így biztosabbnak látta és Bocskay szerencséjének állandóságában nem tudott bízni. Az események egyelőre mégis Bocskay Istvánt igazolták és Lőcse magára hagyatva meghódolt 1605-ben augusztus hó 30-án, de megadási feltételeiben, melyek között első sorban természetesen vallása szabad gyakorlata volt kikötve, óvatossági szempontból felvétette, hogy ha ő császári felsége a város kapitulációját hűtlenségí véteknek venné, akkor Bocskay és a rendek pártfogásukba veszik és tisztázzák a vád alól.

62

) Bocskay István uralma Lőcse meghódolásával. helyreállott a Szepességen és ezzel a lakosság ev. hite sok áldozatok árán ismét biztosíttatott. A vallásszabadságért tűrték a szepesi városok oly türelmesen a hajdúk kihágásait is, utóbb azonban M

) Vallones, non homines, sed belluae potíus ínhumaniter grassabantur in vivos et demortuos. Non aliud vaxqov fiaoi £eiy, quod apud gentes pro piaculo habebatur, si nimirum mortui flagellarentur, probe exercuerunt, effractis ipsorum monumentis et exutis atque denudatis cadaveribus. (Codex Chronolog. 48a. és 50a.) 59

) Hain 138. 1. ß0

) u. o. i. h. 61

) Nem lehet célom ezeket a tárgyalásokat részleteznem, annál kevésbbé, mivel azokat Demkó Kálmán „Lőcse a Bocskay-féle felkelésben" c. cikkében pontosan már összegezte (Századok 1883. évf. 844—856. 1.) Lásd még Hain krónikáját 136—144. 1. 82

) A kapituláció részletes pontjait lásd Demkó K. e cikkében i. h. 853. 1. — A hűségesküt meg szószerínt közli Hain i. m. 144. L