Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben. I. kötet (1520–1745-ig). Budapest 1922.
I. A reformáció története a Szepességen
E törvények szellemének megfelelően járt el a XXIV szepesi városi ev. esperesség 1585-ben április hó 12-én Ménhárdon tartott gyűlésén, mikor kimondja János hunfalvi; parasztnak Fürst Borbála izsákfalvi özveggyel kötött eljegyzése érvénytelenségét azért, mivel a mennyasszonyt csak atyja, az ő akarata ellenére jegyezte el. Tekintettel arra, hogy a tanuk is bizonyították, hogy a mennyasszony eljegyzését kézadással nem erősítette meg, nem büntette meg őt a fraternitás pénzbirsággal, de mivel a mennyasszony a jegyajándékot mégis elfogadta, arra kötelezték, hogy a kezét megkérő férfiakat, kik emiatt gúny tárgyává lettek, kövesse meg. A vőlegény, aki pem oko* san rendezte eljegyzését és hibásan is járt el, visszakapta a jegyajándékot és ezzel barátságosan elintézve az ügyet, az esperes a felek jelenlétében kettévágta az eljegyzési koszorút. 127 ) Az 1581-ikíí márkusfalvi statútum megkövetelte, hogy házasság közeli vérrokonságon belül ne történjék; megszabta továbbá a korhatárt és bizonyos egyházi feltételeknek a teljesítését is előírta a házasulandóknak. A korhatárt a nőknél a szepesi jognak megfelelően a 14-dik évhez, a férfinál a szepesi jogtól eltérően a 20-dik életévhez kötötte. Fontos ok esetén a házasság esetleg előbb is megköthető volt. Feltétlenül megkitvánta azonban a statútum azt, hogy senki se házasodhassék előbb, míg „nem tanwllya az tyz parancholatot, az hitnek ághazattyát és az keoniorgheö imádsaghott." Szépen meg ís indokolja az utolsó feltétel szükségességét mondván, ,,mert ha az atyák és aniák ezt nem twggyák, miképen taníthattják azután az* eő girmekeket azokra." Elrendelte továbbá a statútum még azt is, hogy mindazok, akik házasságra óhajtanak lépni, az esküvő előtt egy vagy két héttel úrvacsorával is éljenek és kötelesek magukat a templomban hirdettetni. Aki pedig ez ellen cselekszik, az földesurának adandó át megbüntetés céljából. 128 ) Papválasztás. Az esperesség ügyköréhez tartozott a papválasztáskor keletkezett esetleges ellentéteknek és visszaéléseknek elsimítása és kiegyenlítése. Az esperes és az egész fraternitás tudta és hozzájárulása nélkül pap meghívót (vocatcr) el nem fogadhatott. 129 ) A gyülekezetek meghívó leveleit tehát bemutatták a fraternitásnak és ha az esperes, illetőleg fraternitás tagjai a 127 ) Matr. Moll. 644—645. 1. 128 ) VII. §. Iványi i. m. 137. 1. tó9 ) 1605-iki alapszabályzat 5. §. i. h.
