Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben. I. kötet (1520–1745-ig). Budapest 1922.

I. A reformáció története a Szepességen

E törvények szellemének megfelelően járt el a XXIV sze­pesi városi ev. esperesség 1585-ben április hó 12-én Ménhárdon tartott gyűlésén, mikor kimondja János hunfalvi; parasztnak Fürst Borbála izsákfalvi özveggyel kötött eljegyzése érvény­telenségét azért, mivel a mennyasszonyt csak atyja, az ő akarata ellenére jegyezte el. Tekintettel arra, hogy a tanuk is bizonyí­tották, hogy a mennyasszony eljegyzését kézadással nem erő­sítette meg, nem büntette meg őt a fraternitás pénzbirsággal, de mivel a mennyasszony a jegyajándékot mégis elfogadta, arra kötelezték, hogy a kezét megkérő férfiakat, kik emiatt gúny tárgyává lettek, kövesse meg. A vőlegény, aki pem oko* san rendezte eljegyzését és hibásan is járt el, visszakapta a jegyajándékot és ezzel barátságosan elintézve az ügyet, az espe­res a felek jelenlétében kettévágta az eljegyzési koszorút. 127 ) Az 1581-ikíí márkusfalvi statútum megkövetelte, hogy házasság közeli vérrokonságon belül ne történjék; megszabta továbbá a korhatárt és bizonyos egyházi feltételeknek a telje­sítését is előírta a házasulandóknak. A korhatárt a nőknél a szepesi jognak megfelelően a 14-dik évhez, a férfinál a szepesi jogtól eltérően a 20-dik életévhez kötötte. Fontos ok esetén a házasság esetleg előbb is megköthető volt. Feltétlenül meg­kitvánta azonban a statútum azt, hogy senki se házasodhassék előbb, míg „nem tanwllya az tyz parancholatot, az hitnek ágha­zattyát és az keoniorgheö imádsaghott." Szépen meg ís indo­kolja az utolsó feltétel szükségességét mondván, ,,mert ha az atyák és aniák ezt nem twggyák, miképen taníthattják azután az* eő girmekeket azokra." Elrendelte továbbá a statútum még azt is, hogy mindazok, akik házasságra óhajtanak lépni, az esküvő előtt egy vagy két héttel úrvacsorával is éljenek és kötelesek magukat a templomban hirdettetni. Aki pedig ez ellen cselekszik, az földesurának adandó át megbüntetés céljából. 128 ) Papválasztás. Az esperesség ügyköréhez tartozott a papválasztáskor keletkezett esetleges ellentéteknek és visszaéléseknek elsimí­tása és kiegyenlítése. Az esperes és az egész fraternitás tudta és hozzájárulása nélkül pap meghívót (vocatcr) el nem fogad­hatott. 129 ) A gyülekezetek meghívó leveleit tehát bemutatták a fraternitásnak és ha az esperes, illetőleg fraternitás tagjai a 127 ) Matr. Moll. 644—645. 1. 128 ) VII. §. Iványi i. m. 137. 1. tó9 ) 1605-iki alapszabályzat 5. §. i. h.

Next

/
Oldalképek
Tartalom