Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben. I. kötet (1520–1745-ig). Budapest 1922.

I. A reformáció története a Szepességen

békés ; működése lehetetlenné vált, legalább sértetlen papi dekorummal távozhasson el onnan. Az esperes közvetített tehát a lelkész és hívek között és azon volt, hogy megőrizze mindenkor a lelkész tekintélyét. Roth Péter csütörtökhelyí ev, lelkész ís az .esperesnél és fraternításnál keresett 1605-ben védelmet a híveivel szemben, akik azzal vádolták meg, hogy amikor a hajdúk 1605-ben Csütörtökhelyen megjelentek, ő Lőcsére szökött s az egyházi edényeket és ruhákat nem rejtette el és gondatlanul őrzötte. Ennek folytán távollétében a hajdúk a templomban garázdál­kodtak és a visszamaradt egyházi javakat elrabolták, A hívek Roth Pétert emiatt állásától elmozdították. Goltz Joakim esperes a legerélyesebben tiltakozott a csütörtökhelyiek ezen túlkapása ellen és Thurzó Kristófnak, Szepesvár urának segít­ségét ís igénybevette az ügy békés elintézésére, Thurzó K. egyházi és világiakból álló vegyes bíróságot delegált, mely tanúvallomások alapján pontokba foglalta a Roth Péter ellen elhangzott vádakat és az a vádlott ártatlanságáról győződött meg. A világi elem, az egyetemes papság eszméjéből kifolyólag, kivívta tehát az egyházi bírákkal szemben már a maga egyen­jogosságát. Roth Péter csütörtökhelyi ev. lelkész ügye ezzel mégsem simult el, amennyiben a csütörtökhelyi bíró makacs­ságán meghiúsult a békés kiegyezés, amelyet az esperes min­denáron nyélbe óhajtott ütni. A biró Berzevíczkyben, Szepes­vár új várkapitányában pártfogóra akadt és így az esperes erélyes fellépése sem járt egyelőre a kívánt eredménnyel. Goltz J. esperes a csütörtökhelyi városi tanácshoz intézett levelében egyenesen figyelmeztette a híveket, hogy a papjuk ellen emelt vádak dolgában az ítélkezésre a fraternitás illetékes és míg Roth Péter ügye elintézést nem nyer, addig senki se merészelje őt egyházi funkcióktól eltiltani és tizedétől és egyéb jövedelmeitől megfosztani. Aki az esperes rendelkezéseit semmi­be sem veszi, azt egyházi átokkal sújtja és mint pogányt a ke­resztény egyházból és gyülekezetéből kizárja, míg bűnbocsánatot nem nyer, 20 ) 2°) ,., und wegen Verachtung des Minísteríi in allen unseren Kirchen üiientlich soll excommuniciret, mit dem Bann, als ein Heid, aus der christ­lichen Kirchen und Gemein Gottes soll ausgeschlossen werden, als den kein Theil an Christo und seiner Gemein haben mag, bis er Busse thun. (Matr. Moll. 907. 1.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom