Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben. I. kötet (1520–1745-ig). Budapest 1922.

I. A reformáció története a Szepességen

tekintetben, mert a hitújitók mindegyike követőkre talált, kik kíméletlenül támadták a másik felfogás híveit. Évtizedeken át tartott a szellemi harc az orthodox lutheránusok és a krypto­kálvinisták között, melynek eszközei voltak a több vagy keve­sebb tudományos készültséggel megírt theologiai müvek s a hitviták, vagyis nyilvános kollokviumok vallási, dogmatikai témák felett. Az ev. Szepesség szellemi életének e korban nevezetes tényezői voltak azok a vitairatok, melyeknek meg­jelenése gyakran eseményszámba ment s széles körben vert fel hullámokat. A kollokviumok is, bár jórészt meddők maradtak s feloszlottak anélkül, hogy egyik fél a másikát meggyőzte volna, ébren tartották az érdeklődést a vallás dolgai iránt, tudományos elmélyedést és szónoki készséget kívántak s ezért jelentőségüket el kell ismernünk. A Szepesség fraternitásainak papjai úgy látszik, mindjárt kezdetben inkább hajlottak Melanchton tanaihoz, mint az orth. lutheránus felfogáshoz; erre vall az, hogy idegenkedéssel fogad­ták Rueber János felsőmagyarországi főkapitány (aki egyúttal Késmárk várura) és grádéczi Horváth Stansith Gergely nagy­cőri ! földesúr kezdeményezését, kik a Liber Concordiaet a szepesi egyházközségben meg akarták honosítani. Grádéczi Horváth Stanith G. akkor tért vissza külföldi útjából, hol meg­ismerkedett az egyességi formulával s annak szívvel-lélekkel híve volt. Hatalmas támaszt nyertek őbenne a késmárki várúr, Rueber János és udvari papja, a jezsuitából orth. luth. prédi­kátorrá lett Kratzer Gáspár, mindketten a Formula követői. Horváth megbízta Vandalus Kr. keresztfalvi papot, Rueber pedig Kratzert, hogy a Formula Concordiaet a szószékről a hiveknek hirdessék, magyarázzák, a fraternítás többi lelkészeit beszéljék rá, hogy hasonlóképen cselekedjenek. A papok azon­ban a Liber Concordiaeval nem értettek egyet s terjesztésére nem vállalkoztak, sőt bevádolták, a székdíj (cathedraticum) fizetése alkalmával Bornemisza Gergely váradi püspöknél és szepesi prépostnál Vandalust, hogy új tanokkal akarja meg­bolygatni) az egyház békéjét. A prépost nemsokára Pozsonyba menet átutazott a Sze­pességen (1551. dec. 31.) és Svábócz községben megállapodott s fogadta az esperesség lelkészeit. Hortensius (Gärtner) Bálint leibiczí plébános ez alkalommal úgy jellemezte előtte a Liber Concordiae-t, mint a Servet-anizmus előhírnökét és várható fele-

Next

/
Oldalképek
Tartalom