Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben. I. kötet (1520–1745-ig). Budapest 1922.
I. A reformáció története a Szepességen
nek megszerzésénél maga is közreműködhetik, az öt sz. kir. város hitvallásában nevezetesen eltér a szabad akaratnak Kalvín-féle mathematikaí jellegű meghatározásától, amely már a praedestináció tanával van összefüggésben. Kálvinnál Istennek abszolút hatalma az irányadó. Isten akaratától függ, kit választ ki üdvözülésre és kit kárhozatra, vagyis az ember akarata Kálvinnál teljesen eltörpül, mert Isten akarata abszolút és korlátlan. Sí.öckel ezzel szemben a cselekedetekben és külső dolgokban szabad választást hirdet, de ez a szabad akarat nem indeterminisztikus, amennyiben a hit által való üdvözlés már nem áll a mi hatalmunkban és nem áll módunkban igaz istenfélelmet, isteni szeretetet és egyebeket véghezvinni. 13 ) Az említettekből eléggé kitűnik, hogy az öt sz. kir. városi hitvallásnak cikkelyei az 1548 : 11, tc.-re való tekintettel meglehetős pontossággal körülvonalazták az úgynevezett szakramentáriusokkal vagyis helvét hitvalíásuakkal szemben az ev. egyház tanait. A hítcikkelyek felölelték különben röviden és markánsan az ev. egyház összes elvi kérdéseit, de szerfelett békülékeny hangon, sima modorban. 14 ) 1S ) 19. §. Ita, ut in externis dumtaxat rebus aliquam habeamus cligendi libertatém... Sed verum timorem, fidem ac dilectionem Dei et caetera praestare: Item Evangelio eredére, non est in nostris viribus, 14 ) Helyénvalónak tartom, hogy Stockei L. munkáját, a Confessio Pentapolitana tartalmát dióhéjban ismertessem: I. Az Istenről. Isten eloszolhatatlan, örökkévaló, jó, igaz, bölcs és megmérhetetlen. Az egy Isten azonban három, egyenlő hatalmú és dicsőségű személy: u. m. Atya, Fiú és Szentlélek. II. A teremtésről. Az egy Isten, ki személyében háVom, teremtette a világot s azt fenn is tartja. A teremtés idején eredet szerint minden teremtett lény igen jó volt, de az ördög engedetlenségre hívta őket. Ez a gonosznak és bűnnek eredete s ezért Isten megátkozta a földet. III. Az eredendő bűnről. Eredet szerint jó és igaz szüleink bűnbeesvén, minden ember hamissággal és bűnnel jön a világra, melytől saját erejéből meg nem szabadulhat s melyért örök halált érdemel. IV. A Krisztus megtestesüléséről. Az istenségben levő második személy, melyet Igének.vagy Isten fiának is nevez a szentírás, emberi testet vett s egy szeplőtlen szűztől született a földre, azért, hogy az egész világ bűneit magára vegye s értük magát feláldozza. A mi bűneinkért szenvedett halált s feltámadt a mi megigazulásunkra. Felmenvén a mennybe, az Istennek jobbjára ült s onnan fog ítélni elevenek és holtak felett. V. A megigazulásról. Az emberek maguk erejéből ki nem engesztelhetik Istent bűneikért s meg nem igazulhatnak, csak ha megutálván a bűnt, Krisztusban hisznek s az ő megváltó hatalmában bíznak. Krisztus
