Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben. I. kötet (1520–1745-ig). Budapest 1922.
I. A reformáció története a Szepességen
Maga a zsinat egyébiránt az ágostai hitvalláson kívül még Melanchton közhelyeit (Loci communes) írta elő hit dolgában zsinórmértékül. Akik ellenkező tanokat hirdetnek, azok haladék nélkül az esperesnek bejelentendők. 12 ) Az iskolaügyre is kiterjedt a zsinat figyelme, midőn kimondotta, hogy a város bízzon meg a tanácsból egyeseket, akik évnegyedenként meglátogatják az iskolát avégből, hogy ellenőrizzék a tanítót. Ugyané iskolalátogatókra hárul a feladat, hogy a tanítók javadalmazásáról ís gondoskodjanak. 13 ) Az ünnepnapok közül a következőknek megülését rendelte el a zsinat: Karácsony, Krisztus névadása, Három király, Pál megtérése, Gyertyaszentelő, Mátyás apostol, Gyümölcsoltó Boldogasszony, Húsvét, Fülöp és Jakab apostolok, Krisztus mennybemenetele, Pünkösd s a rákövetkező Szt. Háromság ünnepe, Keresztelő sz. János, az Űr színeváltozása, Bertalan apostol, Mihály, Simon és Júdás apostolok, Mindszentek, András apostol, Tamás apostol és a már megemlített Péter és Pál napja, Erzsébet látogatása, Magdolna és Jakab apostol ünnepnapjai, melyek az aratás idejére estek és azért más napokon ís megülhetők voltak. Az adiaphoráknál különben a papnak a szükséghez képest szabad mozgást biztosított a zsinat. A templomban énekelendő énekeket ne a kántor saját tetszése és ítélete alapján állapítsa meg, hanem az az esperes jogkörébe tartozzék. 14 ) Az egyházi szertartásoknál a reggeli és délesti szertartások szokásos módját fenntartandónak jelentette ki a zsinat, de a főmrsénél kifejtett ceremóniákat elejtette, hogy az ifjúság annál jobban élhessen tanulmányainak. A lelkészek tisztességes ruházatban jelenjenek meg és az eddig szokásos papi ornátust használják a szentségek kiszolgáltatásánál és prédikálásnál. 15 ) Az. esperes alkalmas időben látogassa meg az egyházakat. 16 ) A városi tanács legfőbb kötelessége, hogy Isten törvényének igazi őre legyen és ne tűrje a nyilvános istenkáromlásokat, a szertartások megvetését és egyéb nyilvános bűnöket, nehogy az egyház szolgái kényszeríttessenek egyházukban a kiközösítést alkalmazni vagy hivataluktól megválni. Ha valamely vá12 ) V. ö. a zsinat 3-dík kánonját (Ribini i. m. 67. 1.) 13 ) 2. §. u. o. ") 3. §. u. o. 15 ) 4. §. u. á o. í6 ) 5. §. u. o.
