Paulik János: A hitoktatás reformja. Nyíregyháza 1917.

- 21 Van a tiszakerületi javaslatnak egy ilyen pontja is: 3. A jelenben clivó leckéztetö-osztályozó módszer helyett gyermek- és ifju-missziószerü legyen a vallásoktatás. Miután ez a kissé homályosan szövegezett pont félreértésekre adott alkalmat, néhány szót fűzök hozzá magyarázatul. Tudniillik én is, mások is, akik velem egyformán gondolkoznak, irtózunk már attól a sok száraz magoltatástól, attól a csupán kalkulusra és statisztikára való dolgozástól, mely a valláserkölcsi nevelés cégére alatt igen sok iskolánkban folyik. Tudjuk mi azt, hogy a hittan tantárgy is, amely ismeretközlő mivoltánál fogva a kikérdezést és osztályozást nem nélkülözheti: ámde ne legyen csupán tantárgy, hanem legyen más valami is; legyen kissé istentisztelet is, a kedélyfelemelés, a lélekmeginditás érdekéből, aminek okvetlenül egyik céljának kell lennie. S e végből szükségesnek tartanok, hogy már külső technikájában is megkülömböztessék némileg a többi tanóráktól s bizonyos kedélyi motívumot vigyünk bele. Kezdjük énekkel, egy rövid fohászszal s végezzük is igy; s ha többet nem, legalább egy szentírási mondatot olvassunk fel benne. Ugy képzelem a dolgot beosztva, mint ahogy azt Pröhle Henrik lelkésztársam «Útravaló» cimü könyvecskéje mutatja, amelyhez hasonló vezérkönyvecskét lehetne a hitoktatók részére is összeállítani. Ez, igaz, elvenne az előadástól öt percet, de ezt az öt percet nagyon gazdagon kárpótolná az eljárásból eredő lelki haszon. 4. Komoly lépések teendők arra nézve is, hogy a hitoktatók fáradsága megfelelő anyagi méltánylásban részesüljön, mert méltánytalan lebecsülése az énnek a nagyfontosságú ügynek, hogy egyes tanintézetekben a hitoktatók szemeit 25 40 koronával szúrják ki akkor, amikor más tantárgyak előadóit négyszeres vagy ötszörös tiszteletdíjban részesítik. Ez is egyik nagy hiánya s kerékkötője a mi hitoktatásügyünknek, amellyel eddig elé alig törődött valaki. Pedig nemcsak méltányossági szempontból kellene törődni vele, hanem azért is, mivel ez sok helyütt biztosítaná a hitoktatás alaposabb ellátását, lehetővé tenné hitoktatói állások szervezését, ami egyházunkra nézve életkérdés.