Podmaniczky Pál: A reformáció neveléstörténeti jelentősége. Sopron 1916.

31 A világi embernél csak épen arra van még különös tekintettel, hogy az jól megállhassa a világban a helyét, mert hiszen csak így tehet jó szolgálatot az egyháznak. Ezért a jezsuita iskola — mivel a világi embertől a kor a humanismus adta műveltséget kívánta meg — majdnem szakasztott mása a protestáns iskolának. Itt is az eloquentia a cél, amelyet imitatio útján igyekeznek elérni. S ha azt hisszük, hogy a maga tulajdonképeni célját, engedelmes alattvaló nevelését az egyház számára talán intensiv hitoktatással igyekezett elérni a jezsuita paedagogia, nagyon tévedünk. A középkorral való közösségét tagadta volna meg ezzel. A jezsuita tanrendben talán az utolsó helyen áll óraszám tekintetében a hitoktatás. Egyszer egy héten kerül sor a „doctrina Christiana"-ra, amelyet egy félórás „pia cohortatio" követ. Csak a felsőnémet provincia kap saját kérelmére külön engedélyt arra, hogy péntek d. e. egy teljes órát fordíthasson a káté tanítására s szombat d. u. még valamicske időt az evangeliom (valószínűleg a perikopa) magyarázatára. Paulsen i. m. I. 419. o. Az oktatásnál sokkal célravezetőbbnek ígérkezett a szoktatás. Szokja meg a növendék a misén való rendes részvételt, a prédikáció hallgatását, a gyakori gyónást. A szertartások pompája, zenéje, a gyertyafény, a tömjénfüst váljék mintegy érzékeinek szükségletévé. S ami a legfőbb : szokja meg az egyháznak gondolkodása, akarata fölött való gyámkodását. Maradjon tehát bizonyos értelemben gyámoltalan élte fogytáig. Ha ezt elérte a nevelés, elérte célját. Az ilyen ember bizonyára mindenkor engedelmességgel követi majd az .egyház igazgató, vezető szavát. Palmer: Ev. Pädagogik. 175. o. Igazán nem csodálhatjuk, ha ez a tisztára csak idomítani akaró nevelés még erkölcstelen eszközök használatától sem riadt vissza. Az „aemulatio"-t és az árulkodást a jezsuita paedagogia avatta legszemérmetlenebbül esz-