Podmaniczky Pál: A reformáció neveléstörténeti jelentősége. Sopron 1916.

14 szégyenletes tehernek tartja. 10 évi kanonokság után tudja csak rászánni magát, hogy misét mondjon. Világnézlete naturalista pantheismus, amelyet Olaszországból hozott magával. Azt azonban mégsem tűri semmikép, hogy valaki az egyház ellen forduljon. Szükség van reá, hogy a vallással a tömeg elámíttassék. A művelt ember úgyis tudja, hányadán van az ilyesmivel. De ezt nyilvánosan nem szabad szóvá tenni. Mi lenne így császárral, pápával, Mutianusékkal ? ! Minden fölfordulna. Valóban igaza van Paulsennek: mintha Voltairet hallanók! A keresztyénség csak arra jó, hogy a buta tömeget megzabolázza. Mi természetesebb, mint hogy ennek a pogányságnak pogány erkölcsei is voltak? Mindjárt Mutianus is példa reá. Egy barátjáról, a cisztercita Urbánusról az a hír járja, hogy megszöktetett egy apácát. Levelet ir neki s az esetet a kéjenc gyönyörűségével boncolgatja. A tisztes házasságot lenézi. Egy fiatal barátját nagy buzgósággal le akarja beszélni a házasodásról. Hiszen elvégre ilyen formaság nélkül is segíthet magán (!). Más példák is akadnak bőven. Celtis, aki Budán a „Sodalitas Hungarorum"-ot alapította, mint szabad, souverain egyéniség (!) mindent megvet, ami életét megkötözhetné: hivatást, családi* életet, állandó lakhelyet, erkölcsöt. Szabad életet akar élni. Vándorolva, élvezve a nőt, a bort s — adósságot adósságra halmozva. (Paulsen i. m. I. 78. o.) Buschiust, a humanismus északnémetországi előharcosát kérve kéri Trithemius, hogy hagyja végre a bort, a nőt, hiszen szemei a mértéktelen életmódtól úgyis könnyesek és vörösek már. A paráznaság és iszákosság méltatlanok egy férfiúhoz „etiamsi poéta sit" (Paulsen i. m. I. 78. o.) Ez a kicsiny szócska „etiamsi" a humanista „poéták" milyen mély erkölcsi fertőjét világítja meg. íme, a szabad, fékevesztett egyéniség szabadosságának gyümölcsei ! A humanismus nagy és elévülhetetlen érdemeit