Podmaniczky Pál: A keresztyén istentisztelet lényege valláspsychologiai és dogmatikai alapon kifejtve. Pozsony [1916.]
2 Czélja, hogy a vallásos tudatállapotoknak törvényszerűségét, formai meghatározottságát s a mennyiben szükséges és lehetséges, tartalmát állapítsa meg 1. Kizárja tehát vizsgálódásai köréből mindazt, ami a lélek határán kivül esik, mint általában a psychologia 2. Nem kutatja tehát a vallásos ítéletek igazságát, mert ez már a a kritikai reflexió tiszte s nem tartozik a psychologia hivatása körébe 3. Közvetve azonban ad olykor feleletet az igazság kérdésére nézve is 4. Mindezek alapján meghatározhatjuk feladatunk valláspsychologiai részét: a vallásos tudatállapotok közül azokat, a melyek a keresztyén kultuszszal kapcsolatosak, elemeznünk kell oly czélból, hogy ezen elemzés alapján megállapíthassuk a keresztyén kultusz lényegét 6. Annak megítélése azonban, hogy azok a vallásos ítéletek, a melyekkel találkozni fogunk, mennyiben felelnek meg az igazságnak, már kivül esik feladatunk e részének körén. Közvetve természetesen mi is kénytelenek leszünk e kérdésre felelni már azért is, mert bizonyos tudatállapotok magyarázata nem egyéb, mint bizonyos vallásos ítéletek igazságának igazolása. Legközelebbi teendőnk a keresztyén dogmatika fogalmának meghatározása. A keresztyén dogmatika az az Isten megismerésére törekvő s e czélból Isten .kijelentését kutató és tanulmányozó tudomány, amely a bennünket Istennel összekötő, bennünket meghatározó, másokkal közös s így bennünket velük egy közösségbe egyesítő bizonyosságokat fejti ki és okolja meg. Egyrészt theocentrikus tehát, de másrészt—hasonlóan a többi tudományokhoz — antropocentrikus is. Módszere a megfigyelés, az empíria. 6 Meghatározhatjuk most már feladatunk dogmatikai részét is: feladatunk azoknak a keresztyén bizonyosságoknak elemzése, a melyek a keresztyén kultuszszal kapcsolatosak s tennünk kell ezt azzal a célzattal, hogy ilyen módon megállapítsuk a keresztyén kultusz lényegét 7. 1 Tröltsch i. m. 11. o. és Schlatter i. tn. 605. s főleg 374. o. 2 |ames-Dürr i. m. 2. o. és 461. o. 3 Az erre a kérdésre vonatkozó, szinte beláthatatlan terjedelmű irodalomból idézem a következőket: Eiert: D. Grenzen d. Religionspsychologie. Theol. Zeitblatt 1912. 160—; Tröltsch i. m. 11. o.; Maier: Psychologie d. emotionalen Denkens. 508. o.; Schlatter i. tn. 605. o.; Faber: D. Wesen d. Religionspsychologie u. d. Dogmatik. 50-, 95-, 123.- o.; Wobbermin: Zum Streit um d. Religionspsychologie. 6. o.; u. a.: D. religionspsychologische Methode in Religionswissenschaft u. Theologie 399. o.; u. a. James fent idézett művének német fordításához (II. kiadas) írt előszavában XXIII. o.; Szelényi: Modern vallástudomány. 6.-o. 4 Alaier i. m. i. h.; Eucken : Hauptprobleme d. Religionsphilosophie. 24. és 182. o. 5 Az analytikai módszerre nézve 1. James-Dürr i. m. 148. o. 6 Schlatter i. m. 11., 15., 20. és 628. (113. jegyzet) 621. (79. jegyzet); u. a.: D. Theologie d. N. T. u. d. Dogmatik. 11. o.; u. a.: Briefe über d. christl. Dogma. 10. 85. o. 7 A dogmatikai tárgyalás módszerére nézve 1. Schlatter: D. christl. Dogma. 19. o.
