Podmaniczky Pál: A keresztyén istentisztelet lényege valláspsychologiai és dogmatikai alapon kifejtve. Pozsony [1916.]

38 A törvény absolut ítélete ellenére sem utasíthatjuk el ezt a lehetőséget

1. Hogy Isten jó, az istenbizonyosságunk lényeges alkatrésze. Haragja csak a mi bűnünkre való visszahatása a Szentnek. Ugyanaz a törvény, a mely elítél, engedelmességre is hív. Ugyanaz az idő, a mely mind közelebb visz összetörettetésünkhöz, még mindig alkalmat ad nekünk az Istenhez való visszafordulásra. A magunk erejében azonban nem vagyunk erre képesek. A bűn tehetetlenné tesz. Egymástól sem remélhetünk segedelmet a bűn egyetemességénél fogva. Magához való visszafordításunkat Istennek kell elvégeznie. Szabad, ingyen kegyelemmel kell hozzánk fordulnia. A kérdés már most az: szeiezhetünk-e Istennek kegyelme felől olyan bizonyosságot, a mely mint a hitnek olyan motívuma lép elénk, hogy azt bűnmegkötözte akaratunk is meg tudja ragadni? Mivel a keresztyénség bizonyságtétele azt hirdeti, hogy a Krisztusban ez a kegyelem kész mindenek számára, ez a kérdés a bűnös embertől a Krisztushoz való fordulásra késztet bennünket. Ha a Krisztus kegyelme helyreállítja Isten és ember között a bűnmegbontotta egységet, a bűntörlő kegyelemben megnyilatkozó szeretet feltámaszthatja az istenbizonyosságban gyökerező kultuszmotivumot. Az Isten szeretete keltette szeretet Isten felé fordítja az ember gondolkodását, bizodalmat ad neki kívánásának Isten felé való irányítására, személyiségének Isten rendelkezésére való bocsátására indítja, tehát vallástételre, imádságra, áldozatra készteti s így véget vet a bűnös ember kultuszra való képtelenségének. A ker. dogma Jézusra mutat reá mint a Krisztusra'

2. Ez a bizonyossága azon az alapvető bizonyosságon nyugszik, hogy Jézus Isten fia. A Fiú megüresítette magát: emberi énje a maga természeti és történeti meghatározottságában istenségének tétje

3. Tehát valóságos Isten, de valóságos ember is, a kinek azonban test szerint való életét is közvetlen isteni tény hozta létre: fogantatott Szent Lélektől, született szűz Máriától. Istenségének akarata ad akaratot emberségének

4 s mivel emberségének akarata teljesen egyesül istenségének akaratával, istensége és embersége egységes személyiséget alkot. S mert így akarata isteni akarat, nincs közössége a világnak, sátánnak akaratával: bűntelen. Csak Isten Fia, a bűn nélkül való Jézus vállalhatja a Krisztus tisztét: a bűnösnek Istennel való megbékéltetését, akaratának Isten akaratával való újraegyesítését s így az Istenben egyesítettek gyülekezetének megteremtését. 1 L. Schlatter: Das christl. Dogma. 148-, 259-, 52-, 260-, 297-, 300.-O. 2 L. Schlatter i. m. 304-, 311-, 354-, 356-, 338.-0. 3 „Das menschliche Ich wird durch die Gottheit gesetzt". Schlatti-r i. m. 363. o. 4 Talán elfogadható az „emberség" kifejezésnek az „istenség" analógiájára a „Menschheit" értelmében v.-iló használata. Hogy miért nem szólunk isteni és emberi természetről, erre nézve 1. Schlatter i. tn. 361.-0.