Podmaniczky Pál: A keresztyén istentisztelet lényege valláspsychologiai és dogmatikai alapon kifejtve. Pozsony [1916.]

14 Sancti, per quod in cordibus nostris vere efficax est et operatur." 1 Az ember szerepe csak visszahatás az isteni hatásra. A sacramentum adja meg a sacrificium • lehetőségét.

2 A svájczi reformáczió talaján kialakuló kultusz ettől a criteriumainknak megfelelő kultusztól lényegesen eltér. Igaz, az igehirdetés Zwinglinél ép úgy, mint Kálvinnál a kultusz középpontjában áll; minden, imádság, ének, sőt — ez jellemző — még a szentségek is csak alárendelt viszonyban vannak az igével szemben,

3 az ige és a Lélek között azonban meg van bontva az egység: nem a külső ige Isten tulajdonképeni eszköze, hanem a belső l. Ez a spiritualismus a kultusztörténet további folyamán mind jelentékenyebben eltéríti a fejlődést helyes irányából. Egyáltalában a kegyelmi eszközöknek Lutherétől teljesen elütő értékelését találjuk a svájczi reformátoroknál. A kegyelmi eszközök Istennek csak esetleges, nem feltétlenül szükséges eszközei. „Dux autem vei vehiculum spiritui non est necessarium"

6 — mondja Zwingli s Kálvin is csak párhuzamosságát ismeri el a Lélek és az ige munkásságának, nem egységét

6. Ennek a Luthertől való eltérésnek gyökerét Isten kizárólagos okiságának abban a merev, minden következményeivel érvényesített hangoztatásában találhatjuk meg, a melyből a praedestinatio tana sarjadt elő

7. De a kálvini kultusz nemcsak a kegyelmi eszközök felől való vélekedésben tér el Luthertől. A kálvini kultuszt a lutheritől hasonló élességgel megkülönböztető sajátosság még a törvénynek az evangelium rovására való érvényesülése az igében

8. Ezzel függ össze, hogy Kálvin liturgiájában a bűn nyomorúságáé a vezérhang. Ezért kerül oda ismételten a liturgia élére a tízparancsolat. Innen van, hogy a kultusznak erősen ótestamentomi a jellege. A gyülekezet a zsoltárokat énekli. Az igehirdetés alapigéit főleg az ótestamentom szolgáltatja. Ennek a sajátos jelenségnek is a praedestinatio tanában találhatjuk meg a magyarázatát, a mely minden más irányú intentiója ellenére is eltereli a figyelmet a Krisztusról és váltságáról

9. A kálvini kultusz ezért nem olyan kizárólagosan christocentricus, mint a lutheri. A praedestinatio 1 Form. Cone. II. II. 56. Müller i. k. 602. o. 2 Ap. Conf. XXIV. 17—19., 24—26. meghatározásai értelmében. Müller i. k. 252—253. 3 Achelis: Prakt. Theol II. kiad. I. 539. és 542. o. L. általában a svájczi reformáczió kultuszára nézve Rietschel i. m. I. 412.-0. Köstlin i. m. 195.-0. Clemen i. m. 43. o. 4 Helvetica Confessio Posterior I. 4. §. 5 R. H. Grützmacher: Wort u. Geist. 108. o. 6 i. m. 127.-0. ' i. m. 130.-O. L. még Schlatter: D. Christi. Dogma. 521. o. Az itt a praedestinatioból levezetett lehetőségek nem maradtak a későbbi fejlődés folyamán puszta lehetőségek. 8 Achelis i. m. I. 541.-0. Kálvin törvényszerűségével szemben jellemző Agricola túlkapása: „decalogus gehört auf das Rathaus, nicht auf den Predigtstuhl." Luthardt i. m. 361. o. s Schlatter i. m. 4 i. h.