Podmaniczky Pál: A keresztyén istentisztelet lényege valláspsychologiai és dogmatikai alapon kifejtve. Pozsony [1916.]
11 csaival; 1 3. az ember — egyrészt a Krisztustól való elválasztottság által késztetve reá, másrészt a pelagianismus, illetve semipelagianismus által fölbátorítva — a maga erejében akarja megigazulását és üdvözülését eszközölni 8. E folyamatok alakítják most már a kultuszt. Mindegyiknek megtaláljuk a kultusz történetében is párhuzamosát. Az apostolok bizonyságtételéhez kapcsolódó élő bizonyságtétel a Krisztusról és a benne lett váltságról egyre jobban elhallgat s helyét az igétől elszakított úrvacsora, mint a Krisztus áldozatának megismétlése foglalja el. 3 Mivel a békéltetés eszközlője első sorban nem a Krisztus, hanem az egyház, a kultusznak a gyülekezettel szemben első követelménye az egyház rendelkezései iránt való engedelmesség, a melyre nézve egyre gazdagodó irodalom ad útmutatást. 4 Részint ez, részint a pelagianismuson felépülő soteriologia megadván a theurgia lehetőségét, a kultusz egyre következetesebb theurgiává satnyul. 5 Ez a lefelé irányuló fejlődés két ágban halad. Az egyik a keleti egyháznak az üdvtörténetet megjelenítő symbolikus kultuszdrámájában," a másik, a nyugati, a római egyház miseáldozatában 7 éri el betetőzését. Lényeg tekintetében mind a két kultusz szorosan megegyezik. Az ige csak mint liturgikus elem jui szóhoz, még keleten is a népnek jobbára érthetetlen nyelven. S a mennyiben szerepel is az ige hirdetése, csak kezdetleges és semmikép sem lényeges járuléka a kultusznak. A megbékéltetés eszközlője nem a Krisztus és váltsága Jézus és az apostolok igéje szerint, hanem Krisztusnak a kultuszban az ájdozó pap által megismételt „vér1 Cyprianus az úrvacsorai elemek oblatiojáról szólva, teljes határozottsággal állítja: id, quod Christus fecit, imitatur (t. i. sacerdos) et sacrificium verum et plenum tum offert in ecclesia Deo patri. Bonwetsch i. m. 68. o. 2 Még az eléggé szorosan Augustinushoz csatlakozó Nagy Gergely szerint is: praeveniente gratia et bona voluntate subséquente hoc, quod omnipotentis Dei donum est, fit meritum nostrum. Bonwetsch i. m. 129. o. 3 Caesar. Arel. Horn. 12: Si diligenter attenderitis, cognoscetis, quod non tunc fiunt missae, quando divinae lectiones in ecclesia recitantur, sed quando munere offeruntur et corpus et sanguis domini consecratur. Nam leciiones etiam in domibus vestris ipsi legere .... potestis, consecrationem vero corporis et sanguinis Christi non alibi nisi in domo Dei audire vel videre poteritis. Caspari: Die gesch. Grundlage d. gegenw. ev. Gemeindelebens. 7. o. 4 Kezdődik a folyamat a liturgia egyes részeinek, majd a teljes liturgia följegyzésével, folytatódik a liturgiák redakcziójával, egységesítésével, a liturgikus vitákkal s tetőpontját éri el a római egyház minden gondolatot, szót, mozdulatot megszabó liturgikus utasításaiban, mystieo-asceticus kézikönyveiben. 6 A tetőpont az, a mikor kialakul a miseáldozat tana. Christus pro nobis iterum in hoc mysterio sacrae oblationis immolatur, — mondja Nagy Gergely — nam quoties ei hosiiam suae passionis offerimu--, toties nobis ad absolutionem nostram passionem illius reparamus. Bonwetsch i. m. 130. o. Keleten a fejlődés ugyanide ért el a lényeg tekintetében. L. a IX. század előtti konstantinápolyi misének szövegét Baumstark kiadásában s ott főleg a 25. és 26. szakaszt. Kleine Texte (ed. Lietzmann). 35. 10—14. o. 6 Köstlin i. m. 64.-0., Rietschel i. m. 1. 292.-0. 7 Szövegét közli Clemen i. m. I. 9.-o., taglalja Rietschel i. m. I. 353.-0., Köstlin i. m. 95.-0.
